Mérges gáz, a humánus kivégzési eszköz
A halálbüntetés humánus kivégzési eszközeként Amerikában 1924. február 28-án bevezették a mérges gázt. Nevada államban Gee Johnt egy erre a célra épített gázkamrában végezték ki. Ezt követően több amerikai állam is átvette a halálba segítés eme kegyes módszerét.
Észak-Amerikában az első ismert halálbüntetésre a 17. században került sor: 1608-ban egy, a spanyoloknak kémkedő hajóskapitányt ítéltek halálra, melyet nyilvánosan végre is hajtottak. Ebben az időszakban általában agyonlőtték vagy felakasztották a bűnösöket, később azonban a kivégzési módok területén „reformokat” vezettek be.
1888-ban elrendelték az akasztófák lebontását, és olyan humánus kivégzési módszereket találtak, mint az árammal, a mérges gázzal és a tűvel történő kivégzés. A 19. század végétől néhány évtizeden át Edison villamosszékében végezték ki az elítélteket, majd az 1920-as évektől áttértek az emberibbnek kikiáltott mérges gázos megoldásra.
A halálbüntetés humánus kivégzési eszközeként az Egyesült Államokban 1924. február 28-án vetettek be először mérges gázt. Nevada államban Gee Johnt egy erre a célra épített gázkamrában végezték ki. Ezt követően több amerikai állam, így például Arizona, Colorado, Kalifornia is átvette a halálba segítés eme kegyes módszerét. A halálra ítéltet bevezették a speciális gázkamrában, levetkőztették, majd a székhez kötözték, végül ráengedték az ammónia és a cianid elegyéből álló gázt. Az elítéltek, néhány balul elsült esettől eltekintve, másodperceken belül meghaltak.
A mérgező gázos kivégzés helyét az 1970-es évek második felében a tűvel történő halálba segítés vette át. A takarékosság jegyében intravénásan adták be a halálhoz vezető, nagy mennyiségű mérget, így nem kellett több 10 ezer dollárért gázkamrákat építeni.