Gandhi a sómenet élén

1869 októberében az indiai Porbandarban született Karamcsand Gandhi, a híres szabadságharcos, politikus, emberjogi aktivista. A jómódú családból származó Gandhi mindössze 12 esztendős volt, amikor az indiai hagyományoknak megfelelően megházasodott, majd néhány éven belül családot alapított; 24 éves korára pedig már négy gyermekkel büszkélkedhetett.

Az Angliában jogot tanult Gandhi először Dél-Afrikában jogtanácsosként dolgozott, majd később India függetlenné válására tette fel életét. Gandhi, akit hívei csak Mahatmának, azaz nagy léleknek neveztek, passzív ellenállást hirdetett az angolokkal szembe. Noha elítélte az agresszió minden formáját, és kizárólag erőszakmentes fellépésre buzdított, az angol hatóságok a veszélyesnek ítélt agitátort 1922-ben hat évi börtönbüntetéssel sújtották. A szabadságharcos azonban ezt követően sem adta fel politikai célkitűzéseit.

Attól függetlenül, hogy a hindu élharcos és az angolok között egyre inkább nőtt a feszültség, Gandhi mindvégig kitartott pacifista politikája mellett. 1930. március 12-én is békés szándékkal indult az ún. sómenet élén Dandiba, hogy tiltakozzon a britek sómonopóliuma ellen és kiharcolja India függetlenségét.

Forrás: Wikimedia Commons közkincs

A dél-ázsiai országnak azonban a szabadságra az angolok ellenállása, valamint az Indián belüli vallási konfliktusok, a hinduk és a muzulmánok kibékíthetetlensége miatt, még jó néhány évet várnia kellett. Gandhi hiába szentelte életét az egységes, független India létrehozásának, az önállóvá válás édes-keserűre sikeredett. Az egykori angol gyarmat két részre szakadt: a hindu Indiára és a muzulmán Pakisztánra.

A sors kegyetlen fintora, hogy az erőszakmentes politikát hirdető Mahatma Gandhi, miközben minden erejét, tekintélyét bevetve azon fáradozott, hogy társadalmi egységet és vallási egyetértést teremtsen, az 1940-es évek végén különböző vallási és politikai csoportosulások kereszttüzébe került, s Új-Delhiben egy nacionalista hindu áldozataként halt meg.