Vámbéry Ármin, a nemzetközi hírű keletkutató
1832. március 19-én Dunaszerdahelyen szegény zsidó család gyermekeként született meg Vámbéry Ármin, a nemzetközi hírű keletkutató. A számtalan nyelven kitűnően beszélő Vámbéry utazásai során egészen Közép-Ázsiáig jutott.
1832. március 19-én Dunaszerdahelyen szegény zsidó család gyermekeként született Vámbéry Ármin. A nyomorban született és nevelkedett fiút édesanyja eredetileg szabónak szánta, azonban a gyermek értelmessége, tehetsége már kiskorában nyilvánvalóvá vált, így a pénzesebb ismerősök támogatásának köszönhetően Ármin lehetőséget kapott, hogy iskolába járjon.
A tanulmányait a szentgyörgyi piarista gimnáziumban kezdte, majd a pozsonyi evangélikus líceumban folytatta tovább. A kiváló tanulóként ismert fiú csodaszámban ment, hiszen huszonéves korára már jó néhány nyelven tökéletesen beszélt: az angol, német, francia, olasz, spanyol, svéd, dán mellett számtalan keleti nyelvet is kellő magabiztossággal bírt.
A kalandos életű Vámbéry, aki éveken át élt házitanítóként Törökországban, utazásai során egészen Közép-Ázsiáig jutott. Miután Konstantinápolyban német-török, török-német szótárt készített, elindult Ázsia belseje felé az ősmagyarok gyökereinek felkutatására. Dervisnek beöltözve járt többek között Teheránban, Iszfahánban, Szamarkandban, ahol lehetősége nyílt az akkor még érintetlen keletet a maga valóságában megismernie.
Attól függetlenül, hogy rendkívül sokat tartózkodott külföldön, tudományos munkásságára idehaza is felfigyeltek, s ennek köszönhetően már 29 esztendős korában, távollétében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagozatának tagjává választották.
Vámbéry mint keletkutató azonban nem csak Magyarországon szerzett magának hírnevet: az elismert tudóst, akit még az angol királynő is szívélyesen fogadott windsori kastélyában, Londonban a Royal Geographical Society tiszteletbeli tagjává is megválasztották.
Miután végleg hazatért Magyarországra, a pesti tudományegyetemen a keleti nyelvek tanáraként vállalt állást 1904-ig, s az utazásai során szerzett tapasztalatait, mérhetetlen tudásanyagát könyvek formájában tette közzé.
A Vándorlásaim és élményeim Persiában, az Indiai tündérmesék, a Dervisruhában Közép-Ázsián át című népszerű munkák szerzője 1913 szeptemberében Budapesten hunyt el. Munkásságát tanítványai vitték tovább.