A velencei Rialto híd átadása
1591. március 20-án Velencében átadták a forgalomnak a Rialto hidat, amely mára Velence városának egyik jelképévé vált. Az akkoriban viszonylag ismeretlen Antonio da Ponte építész által tervezett híd nagyszerűsége nem csupán abban rejlett, hogy kőből készült, hanem hogy a építmény boltíve lehetővé tette a csatornában való hajózást.
Minden városnak megvan a maga különlegessége, jellegzetes építménye, ami megkülönbözteti a többitől és egyedivé varázsolja. Budapestnek a Hősök tere és a Parlament, Párizsnak az Eiffel-torony és a Notre-Dame, Londonnak a Westminster-palota, Rómának a Caracalla fürdő és a Colosseum, Velencének pedig a Dózse palota és a Sóhajok hídja mellett – többek között – ott van a Rialto híd, amit naponta turisták ezrei csodálnak meg vagy vesznek birtokba.
Andrea Dandolo velencei dózse krónikája szerint a Canal Grande nevű csatornán – a mai Rialto helyén – már 1246 körül állt egy fából készült híd, ami azonban a tűzvészek és a mostoha időjárási körülmények következtében gyakran renoválásra vagy teljes újjáépítésre szorult.
A város vezetése végül megunva az állandó javítgatásokat, 1507-ben egy teljesen új, kőből épített híd mellett tette le a voksát. Financiális okokból kifolyólag az ügyben azonban évtizedekig szinte semmi előrelépés nem történt, csupán a híd terveinek megpályáztatásáig jutottak.
A történet további érdekessége, hogy olyan elismert építészek pályáztak, mint Michelangelo vagy Andrea Palladio, a velencei dózse mégis az akkoriban viszonylag ismeretlen Antonio da Ponte munkáját fogadta el.
Végül 1588 decemberében elérkezett az idő: megvolt a tervrajz és a kívánt pénzösszeg, így megkezdődhetett az hídépítés. Három esztendővel később, 1591. március 20-án ünnepélyes keretek között át is adták az egylyukú, új hidat a forgalomnak.
Az Antonio da Ponte által tervezett híd nagyszerűsége nem csupán abban rejlett, hogy kőből készült, hanem hogy a építmény megfelelő nagyságú boltíve lehetővé tette a csatornában való akadálymentes hajózást. Így a dózse is elindulhatott hatalmas, káprázatosan díszes hajóival a Canal Granden, s nem kellett azon aggódnia, hogy beszorul vagy fennakad a Rialto hídnál.