Útravaló a másvilágra az avar kori sírokban
Kiskundorozsma határában egy helyen kilenc, egy másik helyen pedig húsz olyan sírt találtak, amelyekbe valamilyen állatot - főként szárnyast - is eltemettek a 7. századi avarok.
Kiskundorozsma határában is elvégezték azokat az ásatásokat, amelyeket törvény ír elő az építkezések területén. Itt az M5-ös autópálya alatti szakaszokon dolgoztak a régészek, s két helyen, Daruhalmon és Subasán avar temetőket tártak fel.
Az egyik helyen kilenc, másik helyen húsz olyan sírt találtak, amelyekbe valamilyen állatot – főként szárnyast – is eltemettek a 7. századi avarok. Az érdekes kutatásokról nemrégiben két régész számolt be a Sötét idők lakói, 6-11. századi temetők a Kárpát-medencében és környékén elnevezésű régészeti konferencián.
Tóth Anikó előadásában arról hallhattak a résztvevők, hogy a Szalontai Csaba és Sz. Wilhelm Gábor ásatásvezető régészek irányítása alatt feltárt késő avar temetőben 298 leletet találtak. A halottak mellett ételadományként elhelyezett házi tyúk és kakas (Gallus gallus domesticus), házi lúd (Anser domestica), szarvasmarha (Bos taurus), juh (Ovis aries) és csiga (Planorbis planorbis) maradványokra leltek.
Gál Erika előadásában arról számolt be, hogy Paluch Tibor és Szalontai Csaba régészek vezetésével az összesen 94 feltárt sír közül 20 tartalmazott ételadományként eltemetett szárnyast. Tíz sírból tojáslelet is előkerült.
Két sír egy-egy házilúd teljes csontvázát tartalmazta. A többi sírból házityúk és csibe példányai kerültek felszínre, részleges vagy teljes csontvázak formájában. A leletek szerint az avarok a felnőtt férfiak sírjába kakast tettek. Kilenc sírból tojó tyúkok részleges vagy teljes teteme került elő, a halott életkorával és nemével semmiféle összefüggést nem mutatva.
A kiskundorozsmai temető madármellékleteire jellemző, hogy azokat minden esetben az eltemetett ember fejéhez közel (mellé, fölé vagy mögé) helyezték. A gyermek-, fiatal- és fiatal felnőtt korú (1, 5-40 év közötti) halottak mellé teljes egészében odahelyezték a madarakat, míg a korosabb felnőtt- és időskorú (40 év feletti) elhunytak a szárnyasoknak csupán kisebb-nagyobb darabját „kapták”.
A csontvizsgálatok alapján a közösség – az avar korból ismert – kis testméretű házi tyúkokat tartott, amelyek az ősi primitív parlagi tyúkok törpe fajtájához tartozhattak.
A mai Magyarország területén feltárt és feldolgozott népvándorlás kori sírokban tömegesen maradtak fenn az akkor tenyésztett, a római kori tyúkoknál kisebb termetű házityúkok csontmaradványai és főként a gyermeksírokban található tojáshéjtöredékek. A halottak sírjaiba helyezett teljes vagy részleges szárnyas, valamint emlős és a csiga maradványok útravalóul szolgálhattak.