Az amerikai hidrogénbomba-kísérletek

Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között már a 20. század első felében megkezdődött a fegyverkezési verseny, a nukleáris kísérletek pedig új fejezetet nyitottak a haditechnika történetében. Miután az amerikaiak 1945-ben elsőként mutatták be az atombombát működés közben, következő lépésként, hogy megőrizzék a szovjetekkel szembeni elsőségüket, a magyar születésű Teller Ede közreműködésével hidrogénbomba-kísérletetekbe kezdtek.

Az akkori világ legkiválóbb tudósaiból álló csapat munkájának köszönhetően az 1950-es évek elején az amerikaiak már termonukleáris robbantásokkal próbálkoztak. A legerősebb hidrogénbomba-kísérletek végrehajtásához a Csendes-óceánban fekvő Bikini-szigetcsoportot választották ki, ahol – az emberélettel mit sem törődve – 1954. március 1-én felrobbantották a Castle Bravot. A hidrogénbomba 20 millió tonna TNT erejével volt egyenértékű, tehát mintegy hatszázszor volt erősebb, mint a hirosimai. A robbanás következtében nem csupán visszafordíthatatlan környezeti károk keletkeztek, hanem a radioaktív sugárfertőzés rengeteg emberéletet követelt. Az amerikaiakat azonban semmi nem tartotta vissza az újabb kísérleti robbantásoktól.

1954. március 26-án, 18 óra 30 perckor újabb hidrogénbombát hoztak működésbe: a Castle Romeot. A robbantást a néhány héttel korábban a Castle Bravo által létrehozott kráterben hajtották végre. A 11 megatonna erejű hidrogénbomba ugyanolyan károkat okozott mi a Bravo. Az amerikaiak azonban megállíthatatlanok voltak. 1954 májusáig a térségben még négy további robbantást hajtottak végre.