Rejtett értékeink: A pokol kapuja

Egy évszázada, 1906-ban már egyszer megnyílt a nagyközönség előtt a pécsi Tettye-mésztufa barlang, amelyet leginkább A pokol kapujaként emlegettek. Akkor azonban nem a természeti képződmény tudományos bemutatása volt a cél, hanem a látogatók riogatása, megtréfálása. Egy mesterséges vízesés mögött a barlangba lépőket sejtelmesen megvilágított színes őslények, repülő papírgyíkok és egy kaszásnak öltözött ember ijesztgette.

A fenti attrakció szerves része volt a századfordulón indult folyamatnak, a Tettye „felfedezésének.” A 19-20. század fordulóján ugyanis egyre több nyaraló épült a településrészen, valamint a hegyoldal a pécsiek kedvelt kirándulóhelyévé vált. A Tettye népszerűsítése nem utolsó sorban Reéh Györgynek, ismert pécsi polgárnak köszönhető. Az ő kezdeményezésére történt meg a századfordulón a barlang rekonstrukciója és bemutatása a nagyközönség számára.

A pár napja újra átadott barlang ma már nem a látogatók adrenalinszintjének növelését szolgálja, hanem a terület kialakulását, történetét mutatja be, nem kevésbé izgalmas módon. A régi idők mementójaként a bejárat közelében a látogatókat egy mennyezetről lelógó papírsárkány fogadja. Hogy miért pont a sárkányt tartották egykor a barlang félelmetes lakójának, ezzel kapcsolatban szakvezetőnk igazít útba: a karsztos kőzetben áramló víz hatására időnként a felszínen hallható különös morajlást a néphit föld alatt élő sárkányoknak tulajdonította.

Édesvízi múlt

De lássuk, mitől olyan különleges ez a képződmény! A látogató számára rögtön szembetűnik a falak különleges lyukacsos szerkezete, ami leginkább a szivacsra emlékeztet. Ez a kőzet az ún. mésztufa, amely a többi karbonátos kőzettől (mészkő, dolomit) eltérően nem tengeri élőlények mészvázából halmozódott fel az évmilliók során, hanem viszonylag fiatal, édesvízi képződmény. A kalcium-karbonát folyóvizekben, forrásokban válik ki, és az így keletkező édesvízi mészkő idővel akár vastagon beboríthat nagy kiterjedésű területeket is. A kőzet nagyon porózus, könnyen faragható változatát nevezik mésztufának (travertinónak).

A Tettye forrás vize a felszín alatt haladva sok kalcium-karbonátot oldott ki, amikor pedig a felszínre tört, a patakmederben kivált és felhalmozódott a kalcium-karbonát. A Tettye völgyében mintegy 30 méter vastag és egy kilométer hosszú mésztufa réteg alakult ki. Viszonylag fiatal képződményről van szó, a mésztufa keletkezése ugyanis a pleisztocén végén, néhány tízezer évvel ezelőtt kezdődött.

Évszázadokon keresztül laktak a barlangokban

A puha kőzetben a víz által létrehozott járatokat az itt élő emberek már a 13. századtól tovább tágították, és birtokba vették: lakófülkéket, szellőző nyílásokat vájtak a puha kőzetbe. A járatokban a 19. század végéig számos barlanglakás volt. Ez akkoriban külön életformát jelentett; az itt lakók nem csak ideiglenesen, hanem egész életükre berendezkedtek a föld alatti járatokban. A „normális” lakásokhoz hasonlóan berendezett fülkék a 18-19. században még helyrajzi számot is kaptak.

A mésztufa jól faraghatósága miatt kedvelt építészeti alapanyag volt, ezért évszázadokon keresztül jelentős bányászati tevékenység folyt a Tettyén. A világos színű kőzetet Pécs számos nevezetes épületéhez – például a dzsámi, a Püspökvár vagy Szatmári György palotájának építéséhez is felhasználták.

A tettyei mésztufa képződése tulajdonképpen a 19. század végéig tartott. 1892-ben a Tettye forrást befoglalták, a víz csatornán keresztül jutott az alsó városrészbe, ily módon a felszínen megszűnt az mészkőlerakódás. A hegyoldal fokozatosan beépült, a bányászat kiszorult, a barlanglakások megszűntek. A Tettye kedvelt kirándulóhellyé vált. Az idelátogatók szórakoztatását szolgálta a megmaradt barlangrendszer rendbehozatala, és bemutatása a nagyközönség számára. „A pokol kapuja” 1906-ban nyílt meg, és az első világháborúig fogadta a látogatókat. Az ezt követő évtizedekben a feledés homályába merült barlang hajléktalanok és környékbeli gyerekek kedvelt búvóhelye volt.

Az ökoturisztikai program része

A tettyei mésztufabarlang felújítása 2005-ben kezdődött, és a napokban adták át a nagyközönségek. Hazánkban ezen kívül még két jelentős mésztufa barlangrendszer létezik: a budai Várbarlang és a lillafüredi Anna-barlang. A beruházásra a „Mecsek Gyöngyszemei a Jakab-hegytől a Völgységi-patakig” című projekt részeként került sor. A projekt többek között leromlott állapotú vagy jelenleg funkció nélküli épületek ökoturisztikai hasznosítását (látogató központ, erdei iskola), tanösvények, bemutatóhelyek felújítását, erdei fürdők rehabilitációját foglalja magában. Ennek részeként többek között már felújították a Jakab-hegyi pálos kolostor romjait, az orfűi Pécsi-tavat alkalmassá tették vízisportolásra, valamint kerékpárút épült Orfűn.

A mintegy 200 méter hosszú pécsi barlangrendszert végigjárva számos érdekes információt megtudhatunk a balrang kialakulásáról, történetéről, akárcsak arról, hogyan nézett ki egy korabeli barlanglakás. Egy terepasztal segít megérteni a karsztosodás folyamatát, de nagyítóval bepillantást nyerhetünk a mészkövek élővilágába is. A barlang kis csoportokban, szakvezetővel látogatható. Habár itt nem láthatunk cseppkőcsodákat vagy hatalmas földalatti termeket, a hely kialakulásának története, mozgalmas múltja és különös hangulata semmiképp sem okozhat csalódást a látogatónak.

Fotó: Komlós Attila/DDNPI

Kapcsolódó oldal: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság