Rejtett értékeink: A pokol kapuja

Megnyílt a nagyközönség előtt „A pokol kapuja”. Az egykor lakóhelyként is szolgáló pécsi barlangrendszer különös, szivacshoz hasonló lyukacsos kőzetben, ún. mésztufában alakult ki. Ilyen jelentős méretű mésztufa barlangrendszer nagyon kevés van az országban.
Egy évszázada, 1906-ban már egyszer megnyílt a nagyközönség előtt a pécsi Tettye-mésztufa barlang, amelyet leginkább A pokol kapujaként emlegettek. Akkor azonban nem a természeti képződmény tudományos bemutatása volt a cél, hanem a látogatók riogatása, megtréfálása. Egy mesterséges vízesés mögött a barlangba lépőket sejtelmesen megvilágított színes őslények, repülő papírgyíkok és egy kaszásnak öltözött ember ijesztgette.
A fenti attrakció szerves része volt a századfordulón indult folyamatnak, a Tettye „felfedezésének.” A 19-20. század fordulóján ugyanis egyre több nyaraló épült a településrészen, valamint a hegyoldal a pécsiek kedvelt kirándulóhelyévé vált. A Tettye népszerűsítése nem utolsó sorban Reéh Györgynek, ismert pécsi polgárnak köszönhető. Az ő kezdeményezésére történt meg a századfordulón a barlang rekonstrukciója és bemutatása a nagyközönség számára.
A pár napja újra átadott barlang ma már nem a látogatók adrenalinszintjének növelését szolgálja, hanem a terület kialakulását, történetét mutatja be, nem kevésbé izgalmas módon. A régi idők mementójaként a bejárat közelében a látogatókat egy mennyezetről lelógó papírsárkány fogadja. Hogy miért pont a sárkányt tartották egykor a barlang félelmetes lakójának, ezzel kapcsolatban szakvezetőnk igazít útba: a karsztos kőzetben áramló víz hatására időnként a felszínen hallható különös morajlást a néphit föld alatt élő sárkányoknak tulajdonította.
Édesvízi múlt
De lássuk, mitől olyan különleges ez a képződmény! A látogató számára rögtön szembetűnik a falak különleges lyukacsos szerkezete, ami leginkább a szivacsra emlékeztet. Ez a kőzet az ún. mésztufa, amely a többi karbonátos kőzettől (mészkő, dolomit) eltérően nem tengeri élőlények mészvázából halmozódott fel az évmilliók során, hanem viszonylag fiatal, édesvízi képződmény. A kalcium-karbonát folyóvizekben, forrásokban válik ki, és az így keletkező édesvízi mészkő idővel akár vastagon beboríthat nagy kiterjedésű területeket is. A kőzet nagyon porózus, könnyen faragható változatát nevezik mésztufának (travertinónak).
A Tettye forrás vize a felszín alatt haladva sok kalcium-karbonátot oldott ki, amikor pedig a felszínre tört, a patakmederben kivált és felhalmozódott a kalcium-karbonát. A Tettye völgyében mintegy 30 méter vastag és egy kilométer hosszú mésztufa réteg alakult ki. Viszonylag fiatal képződményről van szó, a mésztufa keletkezése ugyanis a pleisztocén végén, néhány tízezer évvel ezelőtt kezdődött.
Évszázadokon keresztül laktak a barlangokban
A puha kőzetben a víz által létrehozott járatokat az itt élő emberek már a 13. századtól tovább tágították, és birtokba vették: lakófülkéket, szellőző nyílásokat vájtak a puha kőzetbe. A járatokban a 19. század végéig számos barlanglakás volt. Ez akkoriban külön életformát jelentett; az itt lakók nem csak ideiglenesen, hanem egész életükre berendezkedtek a föld alatti járatokban. A „normális” lakásokhoz hasonlóan berendezett fülkék a 18-19. században még helyrajzi számot is kaptak.
A mésztufa jól faraghatósága miatt kedvelt építészeti alapanyag volt, ezért évszázadokon keresztül jelentős bányászati tevékenység folyt a Tettyén. A világos színű kőzetet Pécs számos nevezetes épületéhez – például a dzsámi, a Püspökvár vagy Szatmári György palotájának építéséhez is felhasználták.
A tettyei mésztufa képződése tulajdonképpen a 19. század végéig tartott. 1892-ben a Tettye forrást befoglalták, a víz csatornán keresztül jutott az alsó városrészbe, ily módon a felszínen megszűnt az mészkőlerakódás. A hegyoldal fokozatosan beépült, a bányászat kiszorult, a barlanglakások megszűntek. A Tettye kedvelt kirándulóhellyé vált. Az idelátogatók szórakoztatását szolgálta a megmaradt barlangrendszer rendbehozatala, és bemutatása a nagyközönség számára. „A pokol kapuja” 1906-ban nyílt meg, és az első világháborúig fogadta a látogatókat. Az ezt követő évtizedekben a feledés homályába merült barlang hajléktalanok és környékbeli gyerekek kedvelt búvóhelye volt.
Az ökoturisztikai program része
A tettyei mésztufabarlang felújítása 2005-ben kezdődött, és a napokban adták át a nagyközönségek. Hazánkban ezen kívül még két jelentős mésztufa barlangrendszer létezik: a budai Várbarlang és a lillafüredi Anna-barlang. A beruházásra a „Mecsek Gyöngyszemei a Jakab-hegytől a Völgységi-patakig” című projekt részeként került sor. A projekt többek között leromlott állapotú vagy jelenleg funkció nélküli épületek ökoturisztikai hasznosítását (látogató központ, erdei iskola), tanösvények, bemutatóhelyek felújítását, erdei fürdők rehabilitációját foglalja magában. Ennek részeként többek között már felújították a Jakab-hegyi pálos kolostor romjait, az orfűi Pécsi-tavat alkalmassá tették vízisportolásra, valamint kerékpárút épült Orfűn.
A mintegy 200 méter hosszú pécsi barlangrendszert végigjárva számos érdekes információt megtudhatunk a balrang kialakulásáról, történetéről, akárcsak arról, hogyan nézett ki egy korabeli barlanglakás. Egy terepasztal segít megérteni a karsztosodás folyamatát, de nagyítóval bepillantást nyerhetünk a mészkövek élővilágába is. A barlang kis csoportokban, szakvezetővel látogatható. Habár itt nem láthatunk cseppkőcsodákat vagy hatalmas földalatti termeket, a hely kialakulásának története, mozgalmas múltja és különös hangulata semmiképp sem okozhat csalódást a látogatónak.
Fotó: Komlós Attila/DDNPI
Kapcsolódó oldal: Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság