Maurice Papon, a kétes megítélésű politikus

1998. április 2-án 88 éves korában Maurice Papont, a franciák kétes megítélésű politikusát, a második világháború alatt az emberiség ellen elkövetett bűntettei miatt tíz év börtönbüntetésre, valamint négy millió frankos perköltség megfizetésére ítélték.
1910-ben a franciaországi Gretz-Armainvilliers-ben született Maurice Papon, egykori pénzügyminiszter, politikus. A jómódú és befolyásos családban felnőtt Maurice kiváló nevelésben részesült. Először Párizs legelőkelőbb gimnáziumában, a IV. Henrikben tanult, majd az egyetemen politikatudományból diplomázott.
Az egyetem után karrierje – köszönhetően a Papon család befolyásának is – gyorsan ívelt fölfelé. Belügyminiszteri fogalmazóként kezdte, majd a második világháború alatt alprefektus, 1942-ben pedig Bordeaux-ban Gironde megye közigazgatási elöljárója lett. Ez utóbbiként – a németekkel kollaborálva – a háború alatt Drancy-ban mintegy 1500 zsidó deportálását rendelte el.
A nácibarát Papon politikai befolyása a második világháború után sem csökkent. Miután hamis papírokkal igazolta, hogy a németekkel szembeni ellenállásban aktívan részt vett, pályája még fényesebben ívelt felfelé, mint korábban. 1958-ban Párizs rendőrfőnökévé választották, később a Sud Aviation légitársaság elnökévé választották, végül Raymond Barre és Giscard d’ Estaing elnöksége alatt pénzügyminiszteri posztot kapott.
A mesébe illő pályafutásának egy 1981. május 6-án megjelentetett újságcikk vetett véget. A Canard Enchainé című hetilap olyan dokumentumot hozott nyilvánosságra, amely egyértelműen bizonyította, hogy Papon a náci megszállás idején aláírásával engedélyezte a francia zsidók deportálását. Papon ellen még ugyanebben az esztendőben az emberiség ellen elkövetett bűntettei miatt bírósági eljárást indítottak. Jogerős ítélet azonban csak 17 évvel később született.
A bíróság 1998. április 2-án mondta ki az akkor 88 éves Maurice Papon bűnösségét, és tíz év börtönbüntetésre, valamint négy millió frankos perköltség megfizetésére kötelezte. A politikus azonban, aki mindvégig ártatlannak vallotta magát, nem fogadta el a bíróság döntését, inkább külföldre szökött. Svájc viszont rövid időn belül visszatoloncolta Franciaországba.
Az egykori pénzügyminiszternek azonban mindössze három évet kellett börtönben töltenie: egészségügyi állapotára való tekintettel 2002-ben szabadlábra helyezték.