Rejtő Jenő, a meteorológus és hidrológus
Az áprilisi tréfálkozás jegyében tartották kedden a Magyar Tudományos Akadémián a Rejtő Jenő a ponyva klasszikusa mint meteorológus és hidrológus című konferenciát.
A rendezvényt a Magyar Meteorológiai Társaság és a Magyar Hidrológiai Társaság szervezte. Mint Veres András irodalomtörténész, az MTA doktora rámutatott, Rejtő Jenő (1905-1943) igen gazdag életművével mindmáig nem nézett szembe kellő alapossággal a magyar tudomány.
„Nem csupán egy-két szakma bűnös mulasztásáról van szó, hanem valamennyiről. Rejtő Jenő tájékozottsága, műveltsége nem ismert határokat” – mutatott rá a kutató. Példaként A 14 karátos autó című Rejtő-könyvet hozta fel, amelyben a szerző földrajztudományi és művészettörténeti ismereteket ötvözött, vagy a Szőke ciklont, ahol a szerző orvostudományi és ókortudományi ismeretek közötti merőben újszerű kapcsolatokat vonultat fel.
„A magyar literátus közvélemény azért utasította ki Rejtőt a magas irodalomból, mert közönségesnek ítélte. Nálunk kialakult egy meglehetősen egyoldalú, emelkedett felfogás, amely a reformkori hazafias irodalom szerepét abszolutizálta. Csak azt hajlandó becsülni, ami szörnyen komoly és magvas és a nagy nemzeti sorskérdésekkel foglalkozik” – hangsúlyozta az irodalomtörténész.
Melyik volt Rejtő kedvenc kontinense?
Láng István akadémikus Rejtő Jenő műveiben szereplő meteorológiai és hidrológiai eseményeket ismertette. Mint az akadémikus rámutatott, az Országgyűlés ötpárti egyetértéssel a közelmúltban fogadta el a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiát, ám Rejtő Jenő műveiben már hetven évvel ezelőtt is szerepet kaptak a meteorológiai jelenségeknek a természetre és az egyénre gyakorolt hatása.
Előadásának témaválasztást egyébként azzal indokolta, hogy amikor vezetésével befejeződött a Változás-Hatás-Válaszadás (Vahava) éghajlatváltozási kutatási projekt, egy év pihenést szavazott meg magának, s ezen idő alatt el akarta olvasni Rejtő Jenő összes művét, eközben pedig jegyzetelt, statisztikákat készített. Egyebek közt azt vizsgálta, hogy hogyan oszlanak meg a történések szempontjából a földrajzi térségek. Az író legkedvesebb kontinensének Európa és Észak-Afrika bizonyult, amelyek 30-30 százalékban adnak otthont a regények cselekményének.
A meteorológiai és hidrológiai események Rejtő műveiben
Rejtő műveiben összesen 680 meteorológiai eseményt számlált össze Láng István. Az első helyen a hőség és napsugárzás szerepel, amely 194 esetben jut szóhoz, a jó és rossz idő 96-szor, a szélviharok pedig 79-szer. Nagy hideg, hófúvások 48, az aszály 12, míg az árvíz-belvíz mindössze 4 alkalommal.
Mint Láng István kifejtette, Rejtő Jenő foglalkozott az időjárásnak a természetre gyakorolt hatásaival: a sivatagot a Csontbrigádban, a kiszáradást a Vissza a pokolba című művében jellemezte. Kiválóan ábrázolta a mennydörgést, a zivatart (Halálsziget), a trópusi ciklont, amely képes elsüllyeszteni egy hajót (Az elveszett cirkáló), s azt, hogy a kiszáradt préri meggyullad, a tűz pedig esőt idéz elő (Pokol a hegyek között).
A meteorológiai események emberre gyakorolt hatása megjelenik a Csontbrigádban, ahol a kibírhatatlan hőség kapcsán hangzik el a klímaváltozás szükségessége. De Rejtő Jenő láttatja a köd jelentőségét is (Láthatatlan légió), és ismertette az afrikai folyók sajátosságait, amelyek a száraz évszakban eltűnnek, hogy az eső hatására aztán duzzadó áradattá váljanak (Vissza a pokolba).
Műveiben szerepel, hogy miként fertőzi meg a szennyvíz az ivóvizet (Csontbrigád), ahogy az is, hogy a hajókon az esővízből pótolták az ivóvízkészleteket.
Mint Láng István rámutatott, A pokol zsoldosaiban földtörténeti esemény is – a Szahara helyén valaha tenger volt – szerepel. Ábrázolta a cunamit (Jó üzlet a halál), s megírta, hogy a tudománynak foglalkoznia kell a tengerek szintjének emelkedésével (A boszorkánymester).
Az akadémikus arra is kitért, hogy már Rejtő Jenő is foglalkozott a napjainkban oly sokat emlegetett megújuló energiaforrásokkal. Az író elképzelése szerint ez az energiaforrás az emberi butaság, amely egymagában pótolná „Földünk életéhez szükséges természeti erők összességét – a nap melegétől a szél termékenyítő fúvásáig” (Az utolsó szó jogán).