Johannes Brahms halála

1833 májusában Hamburgban született Johannes Brahms világhírű zeneszerző. A komoly anyagi gondokkal küszködő Brahms család második gyermekeként világra jött Johannes hét évesen kezdett el zenét tanulni: először a nagyra becsült Wilhelm Cossel tanárúrnál vett zongoraórákat, majd néhány évvel később Eduard Marxsennél folytatta tovább zenei tanulmányait. A tehetségesnek mondott fiú még csak tizenhárom éves volt, amikor már kénytelen volt zongoratudását különböző szórakozóhelyeken pénzre vagy élelemre váltani.

A kezdetben elsősorban csak zongoraműveket komponáló Brahmsot a magyar Reményi Ede ismertette meg a hannoveri udvarban hegedülő Joachim Józseffel, aki később beajánlotta az akkoriban Weimarban élő Liszt Ferenchez.

Zenei pályája azonban ez követően sem indult meg felfelé. A klasszicista irányzatot előtérbe helyező Brahmsot számtalan kortársa támadta, ami sem karrierjének, sem pedig pszichéjének nem tett jót. A komponista azonban a támadások ellenére sem fordított hátat a zeneszerzésnek, mi több, ismertebb zongoraművein kívül, kórusműveket, kamarazenét és orgonaműveket is komponált.

A zenevilágban sokat kritizált Brahmsot magánéletében is elkerülte a szerencse. Robert Schumann felesége, Clara iránti szerelme mindvégig viszonzatlan maradt. A nála 14 évvel idősebb asszonyt hiába nevezte számtalan levelében „szeretett Clarám”-nak, Schumann neje csupán barátságot érzett iránta.

A szakmai és magánéleti válságok következtében gyakran kedélybeteg Johannes Brahms 1897. április 3-án, 64 éves korában Bécsben hunyt el, abban a városban, ahol élete legnagyobb részét töltötte.