Kőrösi Csoma Sándor születése

Az ifjú Kőrösi tizenöt éves korában került a nagyenyedi kollégiumba, ahol a történelem, a földrajz és a nyelvek iránti élénk érdeklődésével hamar kitűnt társai közül. A kiváló tanulóként ismert fiú a szolgadiákként megkezdett tanulmányait később főiskolán folytatta, majd annak befejezése után tanárként vállalt állást. 1815-ben azonban elnyert egy Göttingenbe szóló ösztöndíjat, így rövid időn belül örökre elköszönt a katedrától.

A több mint tíz nyelven beszélő fiatalemberben – egyik professzorának köszönhetően – külföldön született meg a magyar őshaza és Ázsia-kutatás konkrét gondolata. Noha már gyermekként dédelgetett magában hasonlókat, a megvalósítás pillanata 35 esztendős korában jött el.

A távoli vidékekre tervezett útjára 1819-ben indult el. A lelkes tudós, aki utazása során több helyen is pestisjárványnak volt kitéve, komoly nehézségek árán ugyan, de eljutott Ázsiába. Az évtizedeken át tartó, szinte nyomon követhetetlen ázsiai utazásai során – többek között – járt Bagdadban, Teheránban, Kabulban, Tibetben, Kalkuttában, s nem utolsó sorban Maldában.

A magánélet fogalmát nem ismerő Kőrösi az 1830-as évek végére mintegy húsz nyelven írt vagy olvasott. Az általa bírt nyelvek közé tartozott – a jónéhány európai nyelven kívül – az arab, a szanszkrit, a tibeti, valamint a hindusztáni.

Az 1842-ben malária következtében elhunyt székely tudós számos tudományos igénnyel készült munkát hagyott az utókorra, mint például egy tibeti nyelvtani összefoglalót, tibeti-angol szótárt, továbbá különböző nyelveken íródott szójegyzékeket. Kőrösi Csoma Sándor tudományos kvalitását mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Darjeelingben elhunyt tudósember sírhelye Ázsia-kutatók népszerű zarándokhelye.