Hahnemann, a homeopátia megalapozója

1755. április 10-én meißeni kézművescsaládban született Christian Friedrich Samuel Hahnemann, a homeopátia alapjainak lefektetője. Hahnemann, ki tanuló évei alatt orvosi munkák fordításaiból, valamint magánnyelvórákból tartotta fenn magát, orvosi tanulmányait a lipcsei egyetemen kezdte, majd Bécsben folytatta.

Az elsősorban toxikológiával, valamint farmakológiával foglalkozó doktor azonban hamar elkedvetlenedett a csak az agresszív, nagy mennyiségű gyógyszeres kezelést ismerő orvostudománytól, és megbecsült pályáját otthagyva, a bizonytalan megélhetést nyújtó szakfordítást választotta.

Ekkor került először a kezébe William Cullen, egy skót származású doktor kininről szóló orvosi témájú írása, melynek hatása a tanulmányban nem volt egyértelműen kifejtve. Hahnemann elhatározta, hogy saját magán illetve családtagjain kipróbálja a kinint, és publikálja az eredményeket.

Tesztsorozata első lépéseként a kiváló egészségnek örvendő orvos nagy adag kinint adott be magának, amitől rögtön belázasodott. Ekkor ötlött fel benne a homeopátiás orvoslás gondolata, és hogy megfordítja a dolgokat, a beteg embereket kezeli kis dózisokkal.

A több mint tíz esztendőn át tartó kutatómunkát követően Hahnemann bebizonyította: „Minden beteg embert meg lehet gyógyítani annak az anyagnak a dinamizált kis dózisokban történő adagolásával, amely nagy dózisban a beteg tüneteihez hasonló szimptómákat okoz az egészséges embernél” – olvashatjuk a 20. század egyik legismertebb homeopátiás orvosának, Billonnak a művében.

Hahnemann ezt követően, – noha családja megélhetésének biztosítása érdekében továbbra is fordítóként dolgozott –, életét a homeopátiás gyógyítás alapjainak kidolgozására tette fel.