Az utolsó szerető

1635 novemberében, a katolikusok és protestánsok között évtizedek óta dúló vallásháború idején, nemesi hugenotta családban született Francoise d’ Aubigné, XIV. Lajos utolsó szeretője.

A felnőtt korában katolikus hitre áttért Francoise Paul Scarron íróval kötött házasságának köszönhetően hosszú éveken át jómódban élt, majd férje 1660-ban bekövetkezett halála után anyagi helyzete jelentős mértékben megromlott; csak a királytól kapott 2000 livres támogatásnak köszönhette, hogy az addig megszokott életszínvonalát valamelyest tartani tudta.

Kilenc esztendővel később azonban az asszony szerencsecsillaga felragyogott: Montespan márkiné, XIV. Lajos király hivatalos szeretőjének támogatását élvezve bekerült a királyi udvarba. A metresz két gyermekének nevelőnőjeként felvett Francoise nemcsak a gyerekek, hanem a király bizalmát, valamint odaadó figyelmét is elnyerte. Az udvarban lábra kapott a szóbeszéd, hogy az özvegyasszonyt az uralkodó szeretőjévé tette. A pozícióját joggal féltő márkiné tajtékzott a féltékeny dühtől, de semmit nem tudott tenni az udvarban egyre nagyobb hatalommal bíró nevelőnő ellen.

Sokak szerint az időközben Maintenon márkinője címmel felruházott Francoise befolyásosának köszönhető, hogy XIV. Lajos eltávolította az udvarból hivatalos szeretőjét, és látványos módon visszafogadta kegyeibe feleségét, a francia Mária Teréziát.

Így az erkölcsös Francoise d’ Auberginé és XIV. Lajos kapcsolata hivatalosan csak a királyné halála után teljesedhetett be. Az 1680-as években az özvegyasszony nem csupán a király utolsó szeretőjévé avanzsálódott, hanem Lajos állítólag nőül is vette, s a király haláláig együtt éltek.

Miután 1715-ben XIV. Lajos francia uralkodó elhunyt, Francoise az évtizedekkel korábban általa alapított, elszegényedett nemesi sorból származó lányok nevelését szolgáló Saint-Cyr-l’ Écolé-ba vonult vissza, amelyet 1719. április 15-én bekövetkezett haláláig soha el nem hagyott.