Elkészült az üvegházhatású gázok legfrissebb hazai leltára
Elkészült az üvegházhatású gázok legfrissebb magyarországi leltára, amely szerint a hazai kibocsátás 2006-ban 78, 6 millió tonna szén-dioxid egyenérték volt. Noha az emisszió 2005-höz képest 2 százalékkal csökkent, a közlekedésből származó kibocsátások erőteljes növekedést mutatnak.
Magyarország 2006. évi üvegházhatású gázkibocsátása 78, 6 millió tonna szén-dioxid egyenérték volt, ami 8 tonnánál kevesebb egy főre jutó kibocsátást jelent. A Kiotói Jegyzőkönyv ratifikálásával hazánk 6 százalékos csökkentést vállalt az 1985-87-es évek átlagos kibocsátási szintjéhez viszonyítva, amelyet 2006-ban sikerült teljesíteni.
A 2005 és 2006 közötti 2 százalék különbség, nagyrészt az alábbi folyamatoknak tudható be:
Szén-dioxid, metán, dinitrogén-oxid, fluor
A legfontosabb üvegházhatású gáz továbbra is a szén-dioxid, amely az összes kibocsátás 77 százalékáért felel. A szén-dioxid emisszió döntő részben az energiaszektorban keletkezik a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén.
A metán 10 százalékos súlyt képvisel a teljes kibocsátáson belül. Elsősorban az állattenyésztés és a hulladékgazdálkodás során keletkezik, de földgáz szállításakor is illan el belőle.
A 12 százalékos részarányú dinitrogén-oxid elsősorban a mezőgazdasági talajokból, illetve a vegyipari termelés következtében kerül a levegőbe.
A fluor tartalmú gázok összesen 1 százalékot képviselnek, de tendenciájuk növekvő, főleg a hűtő- és klímaalkalmazások miatt.
A teljes kibocsátás több mint háromnegyede az energiaszektor számlájára írható. A mezőgazdaság 11 százalékkal, az ipari folyamatok további 8 százalékkal járulnak hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, míg a hulladék szektor 5 százalékot képvisel a leltárban.
Az erdők (és a földhasználati változások) kiemelt figyelmünkre érdemesek, mivel általában nyelőként viselkednek, vagyis kivonják a szén-dioxidot a levegőből: 2006-ban csaknem 6 millió tonnát.