Karacs Teréz, a magyar nőnevelés úttörője

Kétszáz évvel ezelőtt, 1808. április 18-án Karacs Ferenc rézmetsző és Takács Éva írónő gyermekeként Pesten született Karacs Teréz, a magyar nőnevelés egyik úttörője. Teréz, aki rendkívüli tudását, műveltségét mondhatni autodidakta módon szerezte meg, felvilágosult légkörben nőtt fel; pesti otthonukat a kor olyan ismert irodalmárai látogatták, mint Vörösmarty Mihály, Kölcsey Ferenc, vagy Katona József.

Az apja halála után kezdetben házvezetőként dolgozó ifjú lány az 1840-es évek közepétől foglalkozott tanítással. Több arisztokrata családnál is nevelőnősködött, többek között a Telekieknél, ahol életre szóló ismeretséget kötött Teleki Blankával.

Miután 1846-ban Teleki Blanka főúri lánynevelde irányítására vonatkozó ajánlatát visszautasította, Miskolcra költözött, ahol egy református leánynevelő intézetet alapított. Az általa létrehozott és vezetett intézmény, amely nem csak nemesi, hanem polgári származásúak számára is lehetővé tette a tanulást, rövid időn belül komoly népszerűségre tett szert, a növendékek száma elérte a nyolcszázat.

Tizenhárom évvel később otthagyta Miskolcot, és elvállalta a kolozsvári belvárosi leányiskola igazgatói posztját, majd 1863 után ismét nevelőnőként-magántanárként tevékenykedett az ország különböző pontjain.

Karacs Teréz neve azonban nem csak nevelőnőként vált országszerte ismertté, hanem írónőként is. Költeményei, elbeszélései, visszaemlékezései egyaránt öregbítették méltán kiérdemelt hírnevét.

Az élete vége felé elsősorban a Teleki család adományából élő Karacs Teréz 1892 októberében Békésen halt meg. Földi maradványait a békési temetőben helyezték örök nyugalomra.