Kiket illetnek az ókori kincsek?

Márciusban Athénban, az Akropolisz lábánál lévő – már félig kész – új múzeumban rendezték meg az UNESCO éves konferenciáját. A helyszín azért volt különleges, mert hamarosan ebben a múzeumban szeretnék kiállítani a teljes Parthenon-frízt, amely egykor az Akropolisz dísze volt. Problémát jelent viszont, hogy a fríz jelenleg nincs Görögországban.

A fríz legtöbb márványtáblája már mintegy 200 éve Angliában látható, ahol „Elgin márvány” néven vált híressé. Az Oszmán Birodalom egykori brit nagykövete Thomas Bruce, akit leginkább lord Elginként ismertek, a 19. század elején lebontatta a frízt a Parthenonról, és Londonba szállíttatta. Ma a British Museum tárlatát gazdagítja.

Görögország már régóta követeli a műkincs visszaadását, de Nagy-Britannia ez idáig ellenállt: a britek néha a British Museum szabályzatára, olykor pedig Athén rossz levegőminőségére hivatkoznak. A görögök bosszúsak, és ezzel nincsenek egyedül. Számos ország követeli vissza ma nyugat-európai valamint amerikai múzeumokban lévő ókori kincseit.

Egyiptom a legharcosabb károsult

Talán a leghevesebb vita az egyiptomi régészeti leletek körül zajlik. A legnagyobb vihart a Napóleon seregei által 1799-ben Rosette (Rashid) kikötőváros közelében talált rosette-i kő váltotta ki. Az ókori hieroglifák megfejtésének kulcsaként számon tartott bazalt törvényoszlop ma szintén Londonban, a British Museumban található.

Az egyiptomi vezetőség már régóta harcol a kincs visszaszerzéséért. Már 1825-ben Mohammad Ali alkirály az angolok értésére adta, hogy a barátság és az emberiesség nevében tett gesztusként visszavárja a követ – kérése azonban nem talált meghallgatásra. Sőt, újabb és újabb egyiptomi lelet került európai gyűjteményekbe.

A kincsek visszaszolgáltatása körüli vitát a mindenkori politikai vezetés különböző intenzitással ugyan, de fenntartotta. Napirendre tűzte a kérdést Nasszer egyiptomi elnök is az 1950-es években.

Az Asszuáni-gát építésekor, – amely hatalmas területek elárasztásával járt -, az egyiptomi kormány azonban stratégiát váltott. Azok az államok, amelyek az UNESCO-kampány hatására részt vettek az elöntés alá kerülő területeken lévő ókori leletek megmentésében, nem csak mentesültek a visszakövetelési procedúrák alól, hanem nagyvonalú ajándékokban is részesültek: például az Egyesült Államok két, Spanyolország pedig egy ókori templom maradványait kapta meg.

A kincsek körüli viták azonban csak átmenetileg csitultak el. Az izraeli hatnapos háború után 1967-ben, majd 1973-ban Egyiptom újra előállt az ókori kincsek visszaadásnak igényével. Ekkor Görögország is melléállt, és követelte a „nem a nép által választott uralkodók által illegálisan elajándékozott” kincsek visszaszolgáltatását.

Rosette-i kő

Nem sietnek visszaadni a kincseket

Az európai múzeumok csak nehezen hajlandók vitába bocsátkozni a kincsek visszaszolgáltatásáról. „A kérdésben döntő szempont, hogy egykor hivatalosan történt-e a kincsek elhozatala” – mondta Hermann Parzinger, a Porosz Kulturális Örökség Alapítvány vezetője a Spiegel Online hírportálnak. Az alapítvány felelős többek között a berlini múzeumsziget kincseiért, ahol többek között Nofretiti fáraónő mellszobrát, és a mai Törökország területéről származó hatalmas Pergamon-oltárt őrzik. „Jelenleg semmi sem indokolja ennek a kérdésnek a napirendre tűzését, hiszen abból kell kiindulnunk, hogy az egykori szerződések ma is érvényesek” – tette hozzá a régész.

Hasonlóan látja a helyzetet Margarete van Ess, a Német Régészeti Intézet Orientalisztikai Osztályának munkatársa, aki jelenleg is Libanonban végez ásatásokat: „Amennyiben hivatalos szerződés keretében kerültek európai gyűjteményekbe a kincsek, a múzeumoknak joguk van megtartani ezeket, még akkor is, ha manapság nem kötnének ilyen jellegű szerződést”.

Másképp látja a helyzetet Zahi Hawass, az egyiptomi Legfelső Régészeti Tanács vezetője, aki már régóta harcol – több-kevesebb sikerrel – a műemléktárgyak visszaszerzéséért. Ennek ellenére a kairói Német Régészeti Intézet tavaly novemberi jubileumi ünnepségén már úgy nyilatkozott, hogy azzal is elégedett lenne, ha a Nofretiti mellszobrot nem véglegesen, hanem csak legalább három hónapig kiállíthatnák a gízai piramisoknál idén megnyíló új Egyiptomi Múzeumban. Ezt a látszólag csekélynek tűnő kérést korábban elutasították a német hatóságok, azzal indokolva döntésüket, hogy a mészkőből és gipszből készült szobor állapotát veszélyeztetné a szállítás.

Az új Akropolis Múzeum

Kairó, Athén és Ankara is sokkal jobban szeretné végleg magáénak tudni ókori kincseit. Hasonló a helyzet Irakkal is, ahol a háború alatt gyakorlatilag kifosztották a múzeumokat, és a kincsek zömmel magángyűjtők kezébe kerülve eltűnt a nyilvánosság szeme elől.

„Nem zárkózom el attól, hogy az Elgin-márvány vagy a Pergamoni oltár visszakerüljenek az eredeti tulajdonosokhoz, de ez nem jelenti azt, hogy ezzel zöld jelzést adunk minden ilyen jellegű követelésnek” – tette hozzá békülékenyebben Margarete van Ess. A Porosz Kulturális Örökség Alapítvány vezetője is elmondta, hogy amennyiben egyértelmű, hogy egy adott tárgy illegálisan került hozzájuk, azt vissza fogják adni.

Athénban továbbra is reménykednek a kincsek visszakerülésében. Az UNESCO-konferencián Michalis Liapis görög kulturális miniszter elmondta, hogy biztosak abban, hogy Parthenón-fríz egy napon újra Athénban lesz látható.