Újabb római kori temető a Pécsi belvárosban

„A beruházás mintegy háromezer négyzetmétert érint a belvárosi Kossuth téren, és a februárban kezdett munkának már csaknem a harmadával végeztünk” – mondta el a National Geographic Online-nak Tóth Zsolt, ásatásvezető régész. Így már nagyvonalakban ismerik a terület múltját, azonban akár egy következő feltárási nap is hozhat meglepetéseket.

A mélygarázs építése miatt hiába hatolnak le nyolc méter mélységbe a munkagépek, a régészetileg értékes terület ennél jóval magasabban, az újkori földtakaró eltávolítása után egy-két és fél mélységben található. A különböző rétegek szépen kirajzolják a város múltját, a római kortól egészen a késő középkorig.

Maguk bontottak a rómaiak

„Már a város kezdeti idejéből is találtunk régészetileg értékes nyomokat, amelyek azelőtt születtek, hogy a rómaiak valóban építkezni kezdtek volna” – jelentette ki Tóth Zsolt. „Akkoriban ugyanis az épületek alapozása előtt rendezték a területet, hogy megoldják a domboldalra épülő város vízelvezetését, hiszen a nagyobb esőzések után megindult a víz a Mecsekből. Hogy ezt kordában tartsák, a rómaiak vízelvezető árkokat ástak, amelyből három is előkerült az első század vége, második század eleje körüli időből.”

Ezután csaknem egy évszázaddal, a második század végén már egészen biztosan beépült a terület. Évtizedeken át házak álltak a mai Kossuth téren, azonban a harmadik század végén, amikor Sopianae Valeria tartomány közigazgatási székhelye lett, a rómaiak átépítették a várost. Lecsökkentették a területét, azonban a körülbelül négyszázszor ötszáz méteres alapterületű új Sopianaet kőfallal vették körül. A mai Kossuth téren álló házak balszerencséjükre kívül estek az új városfalon, ezért azokat az alapjukig visszabontották, a köveiket pedig az építkezésekhez használták fel.

A két temető

Újabb fél évszázad telt el, mire a területet ismét használatba vették. Ez már az a korszak, a negyedik század második fele-ötödik századeleje, amikor Pécs leghíresebb ókori építményeit, az ókeresztény sírkamrákat is emelték. A mai tér is temetőként szolgált a korszakban, azonban a régészek ezen a területen nem akadtak díszes sírépítmények nyomára.

„Ugyan a két temető használata időben egybeesik, itt mégis másként temetkeztek” – magyarázta az ásatásvezető régész. „A sírok legtöbbjét egyszerűen földdel határolták, csupán néhányuknál használtak követ, vagy téglát, és a sírok tájolása is a legtöbb esetben különbözik az ókeresztény sírokétól.

Persze mivel még a terület kétharmadát nem ismerjük, előkerülhetnek más jellegű temetkezések nyomai is, azt azonban alig hiszem, hogy a Dómi tériekhez hasonló sírépítményeket találnánk.”

A város a római kort követő zűrzavaros időszak után a tizenegyedik századtól nyerte vissza jelentőségét. A kutatók középkori építmények nyomaira egyelőre nem bukkantak, úgy tűnik, a mai Kossuth tér korán elnyerte a maihoz hasonló tér-formáját és valószínűleg árusok kínálhatták ezen a helyen hosszú időn át a portékájukat. „Általános a történelmi városoknál, hogy a jelenlegi városszerkezet, vagyis az utcák, terek elhelyezkedése szinte megegyezik a középkorival” – mondta Tóth Zsolt. „Egy ilyen korai tere lehetett Pécsnek a mai Kossuth tér is.”

Építők a régészek nyomában

Az ásatás a tervek szerint július első feléig tart majd. A már átkutatott területen elkezdődik ugyan a mélygarázs építése, azonban egy váratlanul előkerülő jelentősebb lelet estén természetesen át kell gondolni a terveket, hiszen a törvényi szabályozás szerint a megőrzésre érdemes épített emlékeket nem lehet elpusztítani. Így egy jelentősebb épületmaradvány esetén új tervekkel kell előrukkolnia a beruházónak. A pécsi feltáráson ilyen lelet még nem került elő, azonban egy történelmi belváros mindig tartogathat meglepetéseket.