Kutuzov, Oroszország megmentője

1745. szeptember 16-án Szentpéterváron született Michail Illarionovics Kutuzov, a 18. századi orosz történelem egyik legtehetségesebb tábornoka. A katonacsaládban felnőtt Kutuzov 1759-ben a családi hagyományoknak megfelelően katonamérnöki iskolában tanult, majd tanulmányai végeztével egy rövid ideig matematika tanárként vállalt munkát.

Miután 1761-ben belépett a hadseregbe, tehetségének köszönhetően katonai karrierje gyorsan ívelt felfelé. Harcolt a lengyelek ellen, és a törökökkel szemben folytatott összecsapásokban is kitűnően helytállt. Suvorov tábornok egy 1790-ben kelt jelentésében különös figyelemmel emelte ki, és részletesen taglalta Kutuzov bátorságát, valamint rátermettségét.

A 18. század utolsó évtizedében katonai és diplomácia feladatokat egyaránt ellátó Kutuzov 1802-ben azonban kegyvesztetté vált. Csak a Napóleon elleni háborúk idején szerezte vissza korábbi tekintélyét, s ekkor írta be magát a történelem leghíresebb tábornokai közé.

Napóleon 1812-ben Oroszország ellen vonult, és kezdetben úgy tűnt, hogy a hadjárat francia győzelemmel ér véget. Az orosz hadvezetéssel megbízott Michail Bogdanovics Barclay de Tolly nem mert ütközetet vállalni, folyamatosan hátrált Oroszország belseje felé. Miután Tolly alkalmatlansága nyilvánvalóvá vált, a leváltott fővezér helyére a korábban oly sokszor bizonyított Kutuzovot nevezték ki.

Végül Kutuzovnak 1812 szeptemberében Borogyinónál sikerült megfékeznie a legyőzhetetlennek hitt Napóleon csapatait. Noha a franciák néhány héttel később bevonultak Moszkvába, a felperzselt föld taktikájának köszönhetően sem élelmet, sem pedig menedéket nem találtak, ráadásul a helyzetüket súlyosbította, hogy az oroszok elfogták az ellenséges hadak vezérét, Napóleon sógorát, Muratot. Az év végére a jelentős veszteségeket szenvedő francia hadseregnek nem maradt más választása, mint elhagyni Oroszországot.

A grófi címmel rendelkező tábornok teljesítményét az orosz cár is nagyra értékelte, ezért Szmolenszk fejedelmévé emelte. Kutuzov diadalútja azonban nem tartott sokáig, mert a lengyelországi Bunzlau környékén zajló harcokban súlyos sérüléseket szerzett, amelyekbe 1813. április 28-án belehalt.