A magyar gályarabok megmentője

1676. április 29-én Syrakusa közelében elhunyt Michiel de Ruyter holland admirális, a magyar gályarabok megmentője.
1607 márciusában szegény vlissingeni családban született Michiel de Ruyter, a 17. század legtehetségesebb holland admirálisa, a magyar gályarabok megmentője.
A szülei és a földesúr engedélyével tengerésznek állt Ruyter gyorsan emelkedett a ranglétrán felfelé. Rövid időn belül tengerésztiszt lett, majd a flotta parancsnoka, aki feladatként az angolokkal, valamint a spanyolokkal szembeni szabad tengeri kereskedelem biztosítását kapta.
A parancsnok azonban nem csak a holland történelemben játszott fontos szerepet, hanem a magyar protestánsok is sokat köszönhettek neki. 1676-ban Nápoly közelében horgonyzott flottájával, amikor tudomást szerzett a Habsburgok által gályarabságra ítélt magyar református prédikátorokról, s mindent megtett annak érdekében, hogy a fogságban tartott, még életben lévő 26 lelkész kiszabaduljon. A magyar gályarabok megmentőnek tiszteletére a kálvinista Rómaként emlegetett Debrecenben a Nagytemplom mögött emlékművet is emeltek.
Ruyter, ki élete folyamán számtalanszor tett tanúbizonyságot bátorságáról, rátermettségéről, emberségéről, a rabok kiszabadítása után néhány hónappal váratlanul hunyt el. A franciákkal folytatott palermói tengeri ütközetben az ellenség egyik ágyúgolyója szétroncsolta a jobb lábát, minek következtében egy héttel később, 1676. április 29-én az Eendracht elnevezésű hajója fedélzetén meghalt.