Európai napenergia-mező Afrikában és a Közel-Keleten

Március közepén a New York-i Columbia Egyetem egyik professzora, a Star Solar nevű coloradói cég vezetője valamint egy New York állambeli kutatócég igazgatója közös tanulmányban hívta fel a figyelmet arra a tényre, hogy az iraki háborúba ölt pénzhez képest csekély pluszbefektetéssel 2050-re az Egyesült Államok villamosáram-igényének a 70 százalékát már napenergiából nyerhetné. A dolog nyitja 420 milliárd dollár – és alig tíz év múlva a napenergia-mezőkön előállított elektromos áram ára a hagyományos módon előállított áram árával szemben már versenyképes lenne.

Nem science-fiction

Német kutatók pedig annak jártak utána, hogy Európa számára milyen alternatívát jelenthetne egy olyan napenergia-mező, ahol nem hagyományos napkollektorokat, hanem parabolatükröket alkalmaznának. A parabolatükrök egy pontba fókuszálják a napsugarakat, hogy aztán abban a pontban megfelelően előkészített folyadékot melegítsenek fel, és végül gőzt állítsanak elő belőle. A gőzenergia turbinákat hajt meg, amelyek segítségével így közvetlenül előállítható az elektromos áram. A Német Lég- és Űrrepülési Központ (DLR) megvalósíthatósági tanulmányából az is kiderül, hogy a Trans-Mediterranean Renewable Energy Cooperation (A mediterrán térségen átívelő megújuló energia összefogás – TREC) elképzelése, miszerint parabolatükrökkel felszerelt napenergia-mezőket alakítanának ki körben, a Földközi-tenger mentén, egyáltalán nem a sci-fi kategóriájába tartozik.

A TREC, amely tudósok és felelős pozícióban lévő politikusok közös kezdeményezésére alakult, már régóta fontolgatja az Európát árammal ellátó napenergia-mező gondolatát, ám hogy az akár már a közeljövőben megvalósulhat, azt eddig nem is remélték. Pedig a DLR tanulmányából kiderül: 400 milliárd euró befektetésével dél-európai, észak-afrikai és közel-keleti államokba telepített napenergia-mezőket lehetne létrehozni, és a már ma is létező magasfeszültségű egyenáram-vezetékekkel, úgynevezett HVDC-vezetékekkel, az ott termelt elektromos áramot gazdaságosan (alig 10-15 százalékos veszteséggel) el lehetne akár Európa északibb régióiba is szállítani.

Mindenki jól járna?

A Földközi-tenger mentén hasznosítható területekre évente 630 ezer terrawattórányi napenergia érkezik – és tűnik el java részt hasznosítatlanul. Pedig a területre eső napsugárzás alig hat ezreléke már elég lenne ahhoz, hogy Európa villamosenergia-igényét kielégítse. Az európai befektető országok mellett természetesen a helyi, afrikai és közel-keleti országok áramellátását is meg lehetne oldani, ráadásul a termelt energiával akár olyan berendezések is gazdaságosan működtethetőek lennének, amelyek a tenger vizét sótalanítják – hiszen Afrikában és a Közel-Keleten is az egyik legégetőbb probléma az ivóvíz-kérdés.

Magyarán szólva nemcsak új munkahelyek jönnének létre az amúgy is komoly munkanélküliséggel küzdő államokban, hanem egyben az ivóvízproblémára is megoldást találnának, és az országok gazdaságát is pozitívan érintené, hogy olyan exportcikkel rendelkeznének, amely állandó bevételi forrást jelent.

Egyes számítások szerint megfelelő beruházással akár már 2020-ban is biztosítható lenne, hogy a napenergia-mezőkön előállított áram ára megközelítse a fosszilis energiaforrások felhasználásával, vagy atomenergia felhasználásával előállított áram árát, 2050-re pedig Európa áramigényének 15-20 százaléka is fedezhető lenne ebből a forrásból.

A napsütéses órák száma

Ahogy a szerzők felhívják a figyelmet: az időzítés is pont alkalmas lenne arra, hogy Európa áttérjen a megújuló energiaforrások használatára, hiszen az elkövetkezendő 5-10 évben a hagyományos erőművek és az atomerőművek jelentős részét be kell zárni. Emiatt a politikusoknak nagy a felelősségük, hiszen a mostani döntéseik hosszútávon határozzák meg Európa energiapolitikáját.

Az egyre gyakrabban szóba kerülő atomerőművek helyett némileg több ráfordítással környezetkímélő és árstabilitást biztosító napenergia-mezőket lehetne kialakítani úgy, hogy ehhez mindössze a zöld energiában amúgy is érdekelt cégeket kellene megnyerni.