Traudl Junge, Hitler titkárnője

1920 márciusában müncheni sörfőzőcsaládban Gertraud Humps néven született Traudl Junge, Hitler titkárnője. A nála három évvel fiatalabb húgával, Ingével tánckarrierről álmodoztak, azonban az apa által elhagyott csonka család anyagi helyzete nem tette lehetővé a vágy beteljesülését.

Traudl az iskola után először egy újság szerkesztőségében, majd egy üzemben dolgozott titkárnőként, végül a diktátor „levélválogatója” lett.

1942-ben, amikor „Inge Zohmann” néven a Berlini Német Színházban táncoló testvérének előadására Berlinbe utazott, Albert Bormann közvetítésével a Führer állást ajánlott neki. A fiatal lány a hétköznapokat különféle levelek szortírozásával töltötte, a tánckarrierről szövögetett álmait azonban még ekkor sem adta fel.

Nem akart huzamosabb ideig titkárnőként dolgozni, már csak ezért sem érdekelte, hogy a tapasztalt Gerda Christian távozása után, a Führer új titkárnőt keresett. Míg a birodalmi kancellárián lévő titkárnők között kemény versengés indult a megüresedett állásért, az egyébként szorgalmasan dolgozó Traudl nem mutatott érdeklődést a kiugrást jelentő lehetőség iránt.

Sokak megrökönyödésére – több esélyesebbnek hitt jelölttel szemben – Hitler mégis a gyorsan és kevés hibával gépelő, csendes, megbízhatónak tűnő Traudlt választotta ki a bizalmi állásra. Az ekkor 22 éves titkárnő három esztendőn át szolgálta hűséggel a Führert: gyorsan megszokta annak különös napirendjét, a reggeli fekvéseket, déli ébredéseket, a prominens személyek jövés-menését, s ezeknek megfelelően nem ritkán a 24 órás készenlétet.

Traudl, aki 1943-ban férjhez ment Hans Junge SS-tiszthez, és a rákövetkező évben már meg is özvegyült, még a nehéz órákban is kitartott Hitler mellett. 1945 elején beköltözött a birodalmi kancellária alatti bunkerbe, ahol Hitler utolsó heteinek feszültségét, kilátástalanságát testközelből tapasztalta meg. A berlini bunkert csak 1945. április 30-án, a Hitler házaspár öngyilkossága után hagyta el.

Miután sikerült kiszöknie a romos fővárosból, nevet változtatott és Gerda Alt álnéven folytatta életét. Noha a szövetségesek viszonylag rövid időn belül fényt derítettek valódi személyazonosságára, a fiatal titkárnőt nem vonták felelősségre.

Traudl, aki a háború után ugyancsak titkárnőként helyezkedett el, 1947-ben papírra vetette az általa megélt, történelmi szempontból nagyon fontos néhány esztendő eseményeit, a publikálásra azonban jó fél évszázadon át nem került sor. Egy müncheni írónőnek, Melissa Müller köszönhető, hogy a kézirat „Bis zur letzten Stunde” (Az utolsó óráig) címmel végül 2001-ben könyv formájában megjelent.