Mátyást cseh királlyá választották
Röviddel azután, hogy a pápa megfosztotta hatalmától Podjebrád György cseh uralkodót, 1469. május 3-án a cseh katolikus rendek Olmützben Hunyadi Mátyást választották cseh királlyá. Rövid időn belül azonban kétségessé vált Mátyás hatalmának törvényszerűsége.
Miután Hunyadi Mátyás feleségül vette Podjebrád György, cseh király lányát, Podjerád Katalint, a cseh-magyar kapcsolatok szorosabbá váltak. Pár éven belül azonban feszült lett a viszony a két uralkodó között, ráadásul 1464-ben Katalin is meghalt.
Mátyás apósával kapcsolatban több dolgot is nehezményezett, többek között azt, hogy a cseh csapatok rendszeresen betörtek Magyarországra, illetve hogy Podjebrád György nem támogatta vejét III. Frigyes császárral szemben. Az 1460-as évek közepére olyannyira megromlott Mátyás és Podjebrád viszonya, hogy a magyar király a cseh ellenes pápai és császári politika élharcosává avanzsált.
II. Pál pápa már évek óta arra készült, hogy az eretneknek mondott cseh királyt megfossza a tróntól, és ebben a kérdésben III. Frigyes is hasonlóképpen gondolkodott. A német-római császár – jobb híján – Hunyadi Mátyás támogatását kérte Podjebrád Györggyel szemben, melyet meg is kapott. A magyar királyt a segítségnyújtásban két tényező motiválhatta: az egyik, hogy mind a pápa, mind a császár anyagi támogatást ígért neki, másrészt Mátyás úgy gondolta, hogy most kiváló alkalom nyílhat a cseh trón megszerzésére is. A cseh hatalom birtoklása azért is vált fontos kérdéssé, mert örökösödés címén a lengyel Jagellók formáltak rá jogot, ami Mátyás számára komoly veszélyt jelentett.
1468-tól kezdve Mátyás király érdemleges katonai sikereket ért el a csehekkel szemben: kikergette őket Ausztriából és Magyarországról, illetve területeket foglalt el Csehországban. Mátyás sikerét mutatta, hogy a cseh katolikus rendek 1469. május 3-án Olomoucban (Olmütz) cseh királlyá választották Hunyadi Mátyást.
Az 1469-es év második felében azonban fordult a kocka: a korábban beígért anyagi támogatás elmaradt, ugyanakkor a császár magyarellenes politikába kezdett, és Mátyás cseh királlyá választásának törvényszerűségét is megkérdőjelezték. Egyszerre hirtelen mindenki a lengyel Jagelló Ulászlót kívánta a cseh trónon látni, és ennek megfelelően a rendek meg is választották uralkodójuknak. Mivel Mátyás nem volt hajlandó lemondani a cseh királyi címéről, ezért Csehország élén két uralkodó is állt.
Mintegy 10 éves kaotikus háborús viszonyok után Ulászlónak és Mátyásnak sikerült kompromisszumot kötnie: eszerint mind a ketten használják a cseh királyi címet és Mátyás birtokolhatja Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot.