A „láncos kutya” halála

1980. május 4-én, 87 éves korában, egy ljubjanai kórházban elhunyt a szovjetek által az imperializmus „láncos kutyájának” titulált Josip Broz Tito, Jugoszlávia mindenható elnöke.
A tuhelji plébánia anyakönyve szerint Josip Broz 1892. május 7-én született Kumrovecben. Születésével kapcsolatban azonban mintegy tízféle dátum létezik, melyek közül a Tito-kultusz idején május 25-ét ünnepelték hivatalosan.
A szegény családi háztól 15 évesen elkerülő Josip pincérkedésből és lakatosmunkákból tartotta fent magát, majd az első világháború befejezése után a kommunista párt színeiben politizálni kezdett. Az évek folyamán annyira megnőtt politikai tekintélye, hogy 1939-ben Moszkva beleegyezésével ő lett a Jugoszláv Kommunista Párt főtitkára.
A háború alatt a Tito fedőnevet felvevő Broz a német megszállók ellen irányuló partizánakciók vezetője lett. 1944-től Tito partizánjai a szövetségesek segítségével fokozatosan megtisztították az országot a fasisztoid elemektől.
A második világháború befejezése után a Tito és a moszkvai vezetés közötti jó kapcsolat kérészéletűnek bizonyult. Hamar kiderült, hogy Jugoszlávia nem kíván a Szovjetunió csatlósa lenni. A szakítás ellenére Tito Jugoszlávia jövőjét a szocializmus keretein belül képzelte el.
Tito az ország mindenható urává vált: 1953-tól nemcsak a párt első embereként tevékenykedett, hanem mint a Népfront elnöke, majd a köztársasági elnöki cím birtokosa és a hadsereg legfőbb parancsnoka is ő lett. Hiába voltak Jugoszláviában demokratizáló kezdeményezések, a végén mindig Tito akarata győzött. A luxust fölöttébb kedvelő elnök nemcsak civileket, hanem közvetlen munkatársait is képes volt feláldozni elvei oltárán. Tekintélye és kultusza haláláig kikezdhetetlen maradt.
1980. május 4-én 87 éves korában egy ljubjanai kórházban halt meg a szovjetek által az imperializmus „láncos kutyájának” titulált Josip Broz Tito. Titót, mint a legtöbb kiemelkedő vezető politikust, hatalmas díszceremóniával helyezték örök nyugalomra a Virágok Házában.