Robespierre, a megállíthatatlan forradalmár

1758. május 6-án született Maximilien de Robespierre, a francia forradalom egyik vezéregyénisége, a „Legfőbb Lény” kultuszának kidolgozója.

A korán árvaságra jutott fiú, aki a párizsi Collége Louise le Grand-ban jogásznak tanult, szülővárosában letelepedve ügyvédként dolgozott, amikor 31 esztendős korában a harmadik rend képviselőjeként részt vett a XVI. Lajos király által összehívott rendi gyűlésen.

A papság, valamint a nemesség privilégiumainak megszüntetését, az általános választójog és a sajtószabadság bevezetését radikálisan követelő Robespierre néhány hónapon belül országos ismertségre tett szert.

A jakobinus klub vezéregyéniségévé avanzsálódott ügyvéd eleinte az első két rend képviselőivel szemben vívott ádáz harcot, majd az uralkodó kivégzése után saját kézbe összpontosuló centralizációt indított. A mindenek feletti erényt és erkölcsösséget hirdető Robespierre-ből a jakobinus terror egyik gerjesztője vált.

Robespierre, miután az évek során sorra likvidálta politikai ellenfeleit, morális fanatizmusa miatt már az addig legmegbízhatóbbnak ítélt hittársának, a „halál arkangyalaként” emlegetett Saint Just-nek a politikai elkötelezettségében is kételkedni kezdett.

A megvesztegethetetlen hírében álló politikus önkényuralmi rendszerében végül magára maradt, bukása szükségszerű volt. A forradalom sok más áldozatóhoz hasonlóan ő is a nyaktiló alatt végezte. Hiába próbálta demagóg beszédeivel meggyőzni Párizs népét, az embereknek elegük lett a véget nem érő vérfürdőkből, és a politikus halálát követelték.