A nagy szájú neandervölgyiek
A neandervölgyi ősemberek szája különösen nagy volt és szokatlanul szélesre tudták nyitni, állítja két tudós a legújabb kutatások alapján.
A neandervölgyi ősemberek arcfelépítésüknek, előre tolódott zápfogaiknak és az állkapocs hátsó, függőleges részeinél található különösen nagy hézagnak köszönhetően rendkívül tágra tudták nyitni a szájukat, állítják egy nemrég megjelent tanulmány szerzői. A „szájtátás” pontos mértékét azonban nem tudták meghatározni a kutatók. Ez a képesség szorosan összefügg az izomrostok hosszával, amely természetesen nem ismert, magyarázza a tanulmány társszerzője Yoel Rak, a Tel Aviv-i Sackler Egyetem orvosi karának anatómiaprofesszora.
Rak és munkatársa, William Hylander, a Duke Egyetem állkapocs-mechanikai szakembere úgy véli, hogy a neandervölgyiek zápfogai mögötti nagy helyet egy olyan geometriai felépítés hozta létre, amely rendkívül nagy harapásokat tett számukra lehetővé. Ezt talán a neandervölgyiek táplálékának mérete tette szükségessé, noha a tágra nyított harapás tényleges oka egyelőre rejtély.
A koponya evolúciójának hatása a szájméretre
A neandervölgyiek Európa és Ázsia egyes részein éltek több mint 400 000 évig, majd úgy 30 000 éve eltűntek. A mindenevő fajnak rendkívül változatos volt az étrendje. Növényektől a rénszarvasig mindent elfogyasztottak, és már képesek voltak a hús földarabolására és megsütésére is.
Alan Mann, a Princeton Egyetem antropológusa úgy véli, hogy a neandervölgyiek már elég ügyesek voltak ahhoz, hogy ehető méretű darabokra aprítsák a táplálékukat. Ő úgy tartja, hogy a nagy szájméret nemcsak a neandervölgyiekre, hanem a többi korai emberfajra is jellemző volt.
Szerinte a harapás méretének változása nem annyira az evési szokásoknak köszönhető, hanem sokkal inkább a koponya evolúciójának. Ahogy az agykoponya mérete növekedett, az arckoponya az agykoponya alá tolódott és így behatároltabbá vált a száj tágra nyithatósága.