Berzsenyi Dániel, a megkritizált költő
1776. május 7-én Egyházashetyén született gazdag földesúri család egyetlen gyermekeként Berzsenyi Dániel, a 18-19. század egyik legnagyobb költője. Berzsenyi, akit édesapja gazdálkodónak szánt, kezdetben csak titokban írogatott, és műveit az asztalfiókjában rejtette el.
1776. május 7-én gazdag földesúri család egyetlen gyermekeként jött a világra Berzsenyi Dániel, a 18-19. század egyik legnagyobb költője. Az eredetileg jogot végzett édesapa fiából is tanult ember akart faragni, azonban annak gyenge fizikuma miatt gyermekét csak 13 esztendős korában tudta iskolába járatni, ami jelentős mértékben kihatott Berzsenyi Dániel későbbi viselkedésére.
A jómódú ifjú, aki soha nem tudta megszokni társait, valamint az iskola házirendjét, kisebb-nagyobb kihagyásokkal mintegy hét évet tartózkodott a soproni líceum falai között. Ez idő alatt azonban nem csupán tanáraival, osztálytársaival keveredett állandóan konfliktusba, hanem az édesapjához fűződő viszonya is jelentős mértékben megromlott. Berzsenyi – apja mérhetetlen bánatára – 1796-ban, tanulmányainak befejezése nélkül hagyta el az iskolát.
Noha az ifjabb Berzsenyiből is, apjához hasonlóan, kiváló gazdálkodó lett, édesapja soha nem bocsátotta meg neki az iskolai évek alatt tanúsított felelőtlen léhaságát, és az írás iránti szenvedélyét. A költő, aki 20 éves kora óta írt verseket, jó ideig a fiókja mélyén volt kénytelen rejtegetni a később Kazinczy Ferenc által oly kiválónak ítélt műveit.
Miután egy véletlen folytán Kazinczy kezébe kerültek költeményei, az irodalmi élet központi szereplőjeként ismert költő, nyelvújító a továbbiakban is szorgalmas írásra biztatta Berzsenyit.
Magánéleti gondjai, valamint Kölcsey Ferencnek az 1810-es évek második felében megjelenő, őt ért kritikája, azonban végett vetett addigi termékeny időszakának. A Magyarokhoz, A közelítő tél, a Levéltöredék barátnémhoz, a Napóleonhoz című költemények szerzője 1817 után egyre kevesebbet írt, és idejének jelentős részét inkább esztétikával töltötte.
Az 1836 februárjában elhunyt Berzsenyi Dániel életének utolsó két évtizedét a depresszió, a mély egyhangúság, továbbá a folyton kínzó betegeskedés és gyógyfürdőzés jellemezte.