Kühne Ede, a magyar mezőgazdasági gépgyártás megteremtője

1839. május 16-án egy hamburgi kereskedőcsalád gyermekeként jött a világra Kühne Ede, a magyar mezőgazdasági gépgyártás megteremtője. Ede, kinek apja Németországban Krupp után a második legnagyobb acélgyárral rendelkezett, Kölnben kezdett egyetemi tanulmányokat, apja elszegényedése miatt azonban nem tudott lediplomázni.

Mivel a mágnás vagyonának jelentős része elment a különféle acélgyártási kísérletekre, az ifjabb Kühne kénytelen volt műszaki rajzolóként egy gyárban elhelyezkedni, ahol rövid időn belül megbecsülésre tett szert. Olyan kiváló szakember vált belőle, hogy nemsokára Odesszában kapott állásajánlatot.

Az odesszai munkaadó csupán annyit kért tőle, hogy töltsön el néhány hónapot Magyarországon, és az idő alatt bővítse a mezőgazdasági gépekről meglévő ismereteit. A mosoni Pabst és Krauss-féle gépgyárban munkába állt Kühnének azonban olyannyira megtetszett Mosonban, hogy rokonainak jó szándékú intését figyelmen kívül hagyva, Magyarországon telepedett le.

Miután 1863-ban Krauss „Mezőgazdasági Gépek és Szerszámok Állandó Kiállítása” elnevezésű műhelye bezárt, Kühne egy német tőkés segítségével megvásárolta azt, és a kezdeti nehézségek után Európa-szerte ismertté tette.

A hamburgi születésű gépésznek nem csupán anyagi gondjai oldódtak meg, hanem az általa szabadalmaztatott mezőgazdasági találmányoknak köszönhetően neve is fogalommá vált az agrárszférában. Az új típusú sorvetőgép és annak összes tartozékának gyártásával foglalkozó Kühne sikerét mutatja, hogy 1869-re a gépgyár egyedüli tulajdonosává lépett elő.

A munkásaival személyes, jó kapcsolatot ápoló Kühne Edének gépiparfejlesztő tevékenységét nemcsak a szakma, hanem még Ferenc József császár is elismerte, melynek jeléül a koronás arany érdemkeresztet, valamint Ferenc József lovagkeresztjét egyaránt megkapta.

Noha életének utolsó éveiben betegségei miatt gyakran időzött szanatóriumokban, egy percre sem feledkezett meg imádott gyáráról, így nem meglepő, hogy 1903-ban bekövetkezett halála után holttestének ravatalozása is ott történt, majd földi maradványait dolgozói helyezték örök nyugalomra.