Rézkori település temetőjére bukkantak a 47-es út mellett

Az ásatás, melyet a 47-es út négysávosra bővítése miatt végeznek, április végén indult és június első napjaira fejeződik be – mondta a szakember a feltárásról a helyszínen tartott sajtótájékoztatón.

A feltárt sírok és más leleltek egyértelműen arra utalnak, hogy egy korábbi ásatáson előkerült rézkori településnek a temetőjét sikerült most megtalálni. Az ásatás első szakaszában elsősorban kerámiatöredékek kerültek elő, de már teljes sírt is sikerült feltárni – közölte a régész.

Felidézte, hogy az út közelében korábban – 2002-ben és 2003-ban – végzett ásatásokon a jelenlegi feltárás helyszínétől néhány száz méterre három különböző korszakból származó településmaradványt találtak. Az egyik egy középső rézkori település az időszámítás előtti negyedik évezred első feléből, a másik egy késő bronzkori telep volt valamivel több mint kétezer évvel későbbről, a harmadik pedig egy avar kori teleprészlet a VI-VIII. századból.

Tóth Katalin elmondta: az éghajlat hűvösebbé és csapadékossá válása következtében a rézkorban jelentősen megváltozott a társadalom és gazdálkodás is. A késő neolitikumban a térségben nagy központi telepeken éltek az emberek, ezek a rézkorra felbomlottak, és kisebb ideiglenes településekre költöztek a főként állattartással foglalkozó itt lakók.

Az ideiglenes telepek ellenére erre az időszakra tehető a nagy sírszámú, a lakóhelytől elkülönülő állandó temetők kialakulása. A sírokat vizsgálva már jelentős társadalmi differenciálódás figyelhető meg, az elhunytakat kő- és rézeszközökkel, edényekkel, esetenként aranytárgyakkal temették el szigorú rítus szerint. A férfiakat a jobb-, a nőket baloldalukra fektetve, lábukat fölhúzva, zsugorítva temették el – tudatta az ásatásvezető.

Az előkerült leletanyagot a hódmezővásárhelyi Tornyai múzeumban dolgozzák fel és restaurálják az intézmény munkatársai.