Egy amerikai Mátyás király udvarában
Kilencvenkilenc előadás hangzik el vasárnapig a Mátyás király trónra lépésének 550. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián Budapesten. A tanácskozásra 3 földrész 12 országából érkeztek Mátyás királlyal és a reneszánsszal foglalkozó tudósok.
Louis A. Waldman térben és időben igen messziről származik Mátyás udvarától: a huszadik századi amerikai autógyártás fellegvárában, Detroitban született. A Texasi Egyetem tanára és a firenzei Villa I Tatti, a Harvard Egyetem reneszánsz kutatóközpontjának programigazgatója, több mint nyolcvan tudományos publikáció szerzője.
„A történelemben nincsenek csak egy okkal magyarázható események, és az egyén életében sincsenek. Engem is okok egész sora vezetett Detroitból Mátyás király udvarába” – mondta Louis A. Waldman az MTI-nek nyilatkozva.
„Tudósként mindig is az ókori hagyományokra építő, modern kulturális mozgalom érdekelt, amely Firenzéből indult a 14-15. század fordulóján és reneszánsz néven vált ismertté. Aki pedig reneszánszkutatónak megy, az nem kerülheti meg a nagy magyar király alakját. Európában kutató amerikaiként a vándor művészek, tudósok világa is foglalkoztat, ilyenből pedig bőven volt Mátyás környezetében. Végül, de nem utolsó sorban jön a család: a feleségem magyar, egri lány, még gyerekként ismerkedtünk össze Detroitban” – sorolta az amerikai kutató.
A Mátyás király (1458-1490) – Magyarország a reneszánsz hajnalán című tanácskozásra 3 földrész 12 országából érkeztek tudósok az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Múzeum körúti kampuszán található, frissen felújított Gólyavárba, amely ezzel a hatnapos rendezvénnyel tér vissza a nemzetközi tudományos konferenciaéletbe.
„A korszak szakértőinek ez az egyik legfontosabb és legnagyobb presztízsű konferenciája. Az előadásokból tanulmánykötet is készül, amelyet diákok generációi olvasnak majd” – mutatott rá Louis A. Waldman, megjegyezve, hogy hatalmas megtiszteltetést jelent számára, hogy ő tarthatta a nyitó előadást.
A Mátyás király öröksége – firenzei művészek a magyar udvarban című előadásában az amerikai kutató kiemelte, hogy Mátyás volt az első uralkodó Itália határain túl, aki felkarolta az „all, antica” (az ősi, antik mesterek nyomán) jelszavát zászlajára tűző modern mozgalmat, és az ő révén Európát évtizedekkel megelőzve gyökeresedett meg Magyarországon a reneszánsz művészet.
Az ókor tökéletességére hivatkozó és megújulást hirdető művészeti irányzat a király számára a politikai legitimáció eszköze volt. Mátyás dinasztiát akart alapítani, és az udvarába gyűjtött itáliai mesterek és humanista tudósok segítségével dolgozta ki családja – a Corvin dinasztia – római eredetmítoszát. „Mátyás ezzel iskolát teremtett, modellt alkotott, amelyet az utána következő magyar királyok is követtek” – mondta az amerikai tudós.
A szoros firenzei-magyar kulturális kapcsolatok 1490 után még jó ideig fennmaradtak. Számos itáliai művész, építész, történetíró dolgozott Magyarországon Mátyás halála után is. A mai kutatók sokuknak a nevét sem ismerik még, csak a szórványosan előbukkanó forrásokból sejtik, hogy léteztek és a Magyarországon is dolgoztak. „Az itáliai reneszánsz vizuális kódjai Mátyás utódai számára a közös európai nyelv szavaivá, kifejezéseivé váltak, amelyek ismerete szimbolikus útlevelet, belépőt jelentett a kontinensre és a nemzetközi politika színpadára.”
Mátyás firenzei öröksége is jelentős – hangsúlyozta Waldman. Csaknem száz évvel a halála után is hivatkoztak rá a Mediciek, például I. Cosimo. Ő a család 16. századi történetének legnagyobb alakja, aki 1569-re egész Toszkánát egyesítette. Uralmi törekvéseit egyebek mellett azzal az érvvel támasztotta alá, hogy őse, Lorenzo de Medici egy olyan nagy uralkodó barátja volt, mint a magyar Mátyás király – mutatott rá a konferenciát megnyitó előadásában Louis A. Waldman.
A Reneszánsz Év – 2008 keretében rendezett tanácskozáshoz kiállítás is kapcsolódik. A Mátyás király: Magyarország a reneszánsz hajnalán című tárlat szerdától látogatható az ELTE Egyetemi Könyvtárában. Az egy hónapig nyitva tartó kiállításon olyan ritkaságok is láthatók, amelyekkel eddig a nagyközönség ritkán találkozhatott, például 12 Corvina, Beatrix királyné egyik kódexe, Janus Pannonius kéziratos evangéliumos könyve, Vitéz János saját kezű feljegyzései és több kötet, amelyek Hess András budai nyomdászműhelyében készültek.
Kapcsolódó cikkeink: