Csökken a gyermekkatonák száma
Az utóbbi négy évben ugyan világszerte csökkent a gyerekkatonák száma, ám ez elsősorban a konfliktusok számának csökkenésével magyarázható. Manapság is 17 olyan válsággóc van, ahol gyerekkatonák is harcolnak, de világszerte 63 ország érintett valamilyen formában a gyermekkatonák ügyében - áll egy nemzetközi emberjogi szervezet jelentésében.
A Coalition to Stop the Use of Child Soldiers, vagyis a gyermekkatonák alkalmazása ellen létrehozott szövetség tulajdonképpen nem más, mint a gyermekkatonák számának visszaszorításáért küzdő emberjogi szervezetek szövetsége. A szervezetet 1998-ban hozták létre, és tagja többek között a Human Rights Watch, az Amnesty International, a Jesuit Refugee Service valamint több regionális civil szervezet.
A szövetség által most kiadott riport immáron harmadik a sorban. S bár e szerint az utolsó riportban megfogalmazott négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest csökkent a gyermekkatonák száma a világban, ám ez a csökkenés elsősorban azzal magyarázható, hogy csökkent azon fegyveres konfliktusok száma, amelyben gyermekek is részt vettek.
Csökkent, de nem eléggé
Így is maradt azonban a négy évvel ezelőtti 27-ből 17 olyan válsággóc, ahol a harctéren vagy éppen az afrikai dzsungel közepén 18 év alatti gyerekek küzdenek az ellenséggel. Igaz, hogy közben a hágai nemzetközi bíróság több olyan vezetőt is elítélt, akik Kongóban illetve Ugandában toboroztak és alkalmaztak gyerekeket saját fegyveres csapataikban. Az sem csekély eredmény, hogy tavaly egy külön a sierra leone-i ügyekre létrehozott bíróság négy olyan embert ítélt el, akik gyerekek kezébe adtak fegyvereket.
A gyermekkatonák alkalmazását tiltó opcionális jegyzőkönyvet a négy évvel ezelőtti 77 országgal szemben immár 120 ország írta alá, és kétségkívül jelentős előrelépés történt ez ügyben Burundiban, Elefántcsontparton, Guineaban és Libériában is.
Csakhogy másutt viszont újabb konfliktusok törtek ki, és a riport megállapítása szerint egyelőre a nemzetközi szervezetek sem képesek gátat vetni annak a jelenségnek, hogy ezen konfliktusokban gyerekkatonák is szép számmal részt vegyenek. Az aggasztó tendenciákra legjobb példa a darfur-i konfliktus (ahol mind a szudáni, mind a csádi fél alkalmaz gyerekeket) vagy éppen a Közép-Afrikai Köztársaság.
A beszámoló hangsúlyozza, hogy a paramilitáris és lázadó csoportok mellett igen sok helyen a hivatalos kormány alkalmazásában is állnak gyerekkatonák. Myanmar, Csád, Szomália és Uganda példáját lehet említeni, de ide tartozik az izraeli hadsereg és a jemeni hadsereg is. Kolumbiában, Indonéziában és Nepálban kémkedésre használja az állami hadsereg a 18 év alatti gyerekeket, de Afganisztán, Sri Lanka, a Fülöp-szigetek és Thaiföld is érintett a gyerek katonai célú kihasználásában.
Lányok is vannak köztük
„A gyerekkatonák azért nagyon ideálisak, mert nem panaszkodnak, nem várják el, hogy megfizessék őket, és ha azt mondjuk nekik, hogy öljétek meg az ellenséget, akkor habozás nélkül megteszik” – nyilatkozta a Human Rights Watch nevű szervezetnek egy csádi hadseregparancsnok, rávilágítva ezzel arra, miért is olyan vonzó gyerekeket toborozni a hadseregbe.
A most kiadott riport persze megkülönbözteti azokat az eseteket, amikor „önkéntesen”, leginkább egzisztenciális okokból állnak be katonának a gyerekek, azoktól az esetektől, amikor kényszerrel vagy zsarolással sorozzák be őket. Ugyanígy alkalmazásuk is különféle formát ölthet: vannak akiket csak a háttérben alkalmaznak (konyhán vagy raktárban), vannak akiket élő pajzsként vetnek be (2007-ben három alkalommal palesztin gyerekeket küldött ily módon a harctérre az izraeli hadsereg a megszállt övezetben), de legtöbbjüknek fegyvert adnak a kezébe.
Külön gondot jelent a riport szerint, hogy nem ritka jelenség a lányok besorozása sem. Angolában, Mozambikban és Libériában egyértelműen bebizonyosodott, hogy fiatal lányok is részt vettek a harcokban – ha nem is fegyvert ragadva, de a konyhán vagy még gyakrabban szexuális tárgyként alkalmazták őket. Azon programok, melyeket egyébként a gyerekkatonák reintegrációjára hoztak létre, sajnos éppen a lányokat éri el a legkevésbé: sokszor ugyanis a konfliktus végével hazatérő lányok nem merik otthon bevallani, hogy a harctéren voltak.
A nemzetközi gyermekvédő szervezetek így azt feltételezik, hogy igen sok olyan „lánykatonáról” egyáltalán nem tudunk, akiket fegyveres csoportokba kényszerítettek. Más kérdés, hogy az sem ritka jelenség a riport megállapítása szerint, hogy a fiatal lányok éppen egy kényszerházasság vagy éppen szexuális visszaélések miatt hagyják el családjukat, szűkebb környezetüket és állnak be katonának.