Tamási Áron, az erdélyi író

1897 szeptemberében az erdélyi Farkaslakán egy sokgyermekes parasztcsaládban jött a világra Tamási Áron, a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alakja.

Miután 1917-ben leérettségizett, először jogi tanulmányokba kezdett, majd azt félbehagyva kereskedelmit végzett, s a bankszakmában helyezkedett el. 1923-ig Kolozsváron illetve Brassóban dolgozott, aztán az országot elhagyva külföldön próbált szerencsét. Az Amerikába kivándorolt Tamási csak három év után, 1926-ban ment vissza szülőföldjére.

Erdélybe visszatérve azonban nem a gazdasági szférában folytatta tovább, hanem a kolozsvári Újságnál újságíróként vállalt állást. Tamási, aki az 1920-as évek eleje óta rendszeresen írt, az első jelentős sikerét az Ábel a rengetegben című regényével aratta. A több irodalmi díjjal kitüntetett, kultúrpolitikai körökben ismertté vált Tamási, aki a műveiben a humort és a tragikumot előszeretettel ötvözte, hosszú évek alatt a legnépszerűbb írók sorába küzdötte fel magát.

Az 1949-től jónéhány éven át hallgatásra ítélt író halálának pillanatáig az irodalomnak élt. Annak ellenére, hogy élete utolsó hónapjaiban sok időt töltött kórházban, minek következtében nem tudott írni, gondolatait a tőle több esztendővel fiatalabb felesége vetette papírra.

Az 1966. május 26-án, 69 éves korában Budapesten elhunyt Tamási Áront saját kívánságára, szülőfalujában, Farkaslakán, az általa imádott, két csodálatos tölgyfa között helyezték örök nyugalomra.

A farkaslakai szülői ház napjainkban emlékmúzeumként funkcionál, ahol az érdeklődők Tamási Áron unokaöccsének vezetésével részletes betekintést kaphatnak az író életébe.