A tömeges bombázások kezdete

1941-ben az angolok megkezdték a német városok elleni légi háborújukat. Noha a Royal Air Force kezdetben elég gyenge volt stratégiai hadműveletek végrehajtásához, Churchill kezdeményezésének köszönhetően egyre többet fordítottak nehézbombázók fejlesztésére, bevetésére.

A tömeges bombázás 1942. május 30-án a Köln elleni légitámadással kezdődött el. Miután az angol légierő pontos taktikával rendelkező, technikailag rendkívül jól felszerelt és kiképzett pilótái a radar segítségével eljutottak a célpont felé, a világítóbombás felvezetés után 25-30 percen át tartó heves bombázásba kezdtek. A Köln elleni támadásnál 2500 nagyobb és 12000 kisebb tűz keletkezett, mely során 100 ezer ember vált hajléktalanná. A Köln elleni offenzíva azonban csak a kezdetet jelentette, Essen, Duisburg, Hamburg, Düsseldorf egyaránt felkerült a szövetségesek célpontjainak listájára.

Mialatt Roosevelt az 1943-as januári casablancai konferencián Churchillnek aktív részvételt ígért a nehézbombázók számának növelésében, a német légelhárítás egyre tehetetlenebbnek bizonyult az offenzívák okozta károkkal szemben. Miután az angol Hurricanok mellett amerikai B-17-, valamint 24-eseket is bevetettek, melyek tízezer kilométeres magasságban három tonnás bombateherrel is képesek voltak a berepülésre, a németek fokozatosan demoralizálódtak.

A hitleri Németország szenvedéseit csak fokozta, hogy a szövetségesek nemcsak gazdasági egységeket vettek célba, hanem kis-és nagyvárosok civilek lakta pontjait is. A háború végéig szisztematikusan folyt Németország bombázása, melynek szinte minden nagyobb német város áldozatául esett.