A jövő kémrepülőgépei: öt év leszállás nélkül

A DARPA az amerikai védelmi minisztérium különleges fejlesztésekért felelős részlege azzal kísérletezik, hogy az igencsak költségesnek mondható kémműholdak röppályára állítása, milyen módon lenne helyettesíthető pilóta nélküli kémrepülőgépekkel. Vulture (keselyű) nevű programja keretében arra hívta fel a világ repülőgépgyártóit, hogy tervezzék meg és 2013-ig készítsék el azt a repülőgép-prototípust, amely egyszeri felszállás után, minimális energiafelhasználással képes 500 kilogramm tömegű rakományt szállítani, és 20 kilométeres magasságban öt éven át, folyamatosan a levegőben maradni.

A Boeing, miután megnyerte a kiírás egy részét, még május elején bejelentette: 3, 8 millió dollárt fordít első lépésben a különleges repülő megtervezésére.

Kevésbé védett, de jobb képet ad

A különleges repülő ugyan a légelhárító rendszerekkel szemben sokkal kevésbé védett, mint a kémműholdak, ám az a roppant nagy előnye, hogy mivel alacsonyabb magaságban „dolgozik”, sokkal részletesebb felvételeket tud készíteni a felderítés során. Ugyanakkor éppen az alacsony repülési magassság miatt sokkal inkább ki van téve a hőmérsékleti ingadozások és az ultraibolya-sugárzás okozta hatásoknak. Emiatt egészen különleges anyagból kell majd elkészíteni a repülőt főleg annak tudatában, hogy öt évet is ki kell bírnia egyhuzamban a levegőben.

A Boeing előzetes tervei szerint a műholdhelyettesítőt egyszerű propellerek hajtanák meg, amelyet a gép teljes felületén elhelyezett napelemek üzemeltetnének. Ezek a napelemek összességében 5000 watt teljesítményre lennének képesek, ám ennek egy részét természetesen tárolni is kell, hiszen a repülő propellerei éjszaka sem állhatnak le. Ahogy a műszaki világ más területein, úgy itt is ez okozza talán az egyik legnagyobb kihívást: olyan akkumulátort tervezni, amelyik kellőképpen könnyű, ám egyúttal sok energia tárolására is alkalmas.

Radikális kibocsátás-csökkentés

Mindeközben a Boeing európai vetélytársánál az Airbus-t előállító EADS-nél sem nyugszanak. A vállalat vezetője, nemrégiben ismét megerősítette, hogy 2020-tól olyan repülőket fognak gyártani, amelyek a mostani repülőkhöz képest 50 százalékkal kevesebb szén-dioxidot bocsátanak ki. Ez a terv igencsak ambiciózusnak mondható, hiszen hasonló javulást a repülés történetében 50 év alatt sikerült véghezvinni, ráadásul úgy tűnik, hogy ezek a komoly eredményeket produkáló fejlesztések a végső határaikhoz értek: hagyományos módon már nem csökkenthető tovább sem az üzemanyag-fogyasztás, sem pedig a széndioxod-kibocsátás.

Pedig az előrejelzések szerint a légiforgalom növekedésével igen komoly hányadot fog képviselni nemsokára a repülés a levegőszennyezésben: 2020-ig bezárólag ugyanis a mostani 14 ezer repülő helyett mintegy 25 ezer repülő fogja hasítani a Föld légterét, ami azt jelenti, hogy ezzel arányosan nő majd a légszennyezettség mértéke is.

Nem véletlen, hogy a München melletti Garchingban egyetemi kutatók azon dolgoznak, hogy miként is lehetne hatékonyabbá és környezetkímélőbbé tenni a jövő repülőgépeit. A Bauhaus Luftfahrt repülői ugyan első látásra valóban kissé futurisztikusnak tűnnek, ám a mérnökök állítják: a tervezői asztalon az egyik legfontosabb szempont továbbra is a megvalósíthatóság volt – olvasható a Die Welt című német napilap cikkében. Az üzemanyagfogyasztás mellett a mérnökökből, informatikusokból, közgazdászokból, ipari designerekből és szociológusokból álló kutatócsoport azt is figyelembe vette, hogy a repülőterek zsúfoltságát is csökkenteniük kell.

Forrás: Bauhaus Luftfahrt

Helikopter és repülő egyben

Ennek megfelelően tervezett gépeik helikopterszerűen emelkednek el a földtől, mivel a repülőterek kifutópályáinak szélesítése, a pályák meghosszabbítása vagy újak létrehozása komoly anyagi és társadalmi ellenállásba ütközik már ma is. A német szakemberek ugyanakkor a tervezőasztalon túl is gondolkodnak: szerintük a légitársaságoknak arra is kellene figyelniük, hogy gépek ne repkedjenek kevés utassal. Ha az utasok száma a gép kapacitásához képest sokkal kevesebb, akkor bizony kisebb repülőt kellene forgalomba állítaniuk a légitársaságoknak.

„A fém alkotórészek szénszálasra cserélése (és ezáltal a gép súlyának csökkentése) vagy a tetszés szerint állítható belső ülések (amely szintén a jobb hely- és súlykihasználást segítheti elő) csak egy részét alkotja a ránk váró feladatoknak: ésszerűbb utaspolitikával is csökkenthetőnek tűnik a légszennyezés mértéke” – állítják a német kutatók.