A fotográfia legnagyobb mesterei a Szépművészetiben

Ez idáig Magyarországon a jelentős fotóművészeti kiállítások vagy egy jól körülhatárolható korszakot, vagy egy egyéni alkotói életutat; más esetekben művészcsoportok alkotásait mutatták be. A Lélek és Test című kiállítás ebből a szempontból is más. A rendezők szándékai szerint a látogató nem csak a fotóművészet kiemelkedően rangos alkotásait veheti szemügyre, hanem az emberi létezés két esszenciális megközelítése által szervezett tematikus rendbe szedve követheti nyomon a fotótörténet esztétikai, illetve technikai változásait: az 1900-as évek legelejétől napjainkig.

A művészettel foglalkozók körében közhely, hogy hazánk a fotóművészet területén az egyik legjelentősebb alkotókat felvonultató ország volt a két világháború között. Az André Kertész (Kertész Andor 1894–1985), Moholy–Nagy László (1895–1946), Brassaï (Halász Gyula 1899–1984) és Robert Capa (Friedmann Endre Ernő 1912–1954) nevével fémjelzett alkotások garanciát jelentenek minden kiállítóterem számára bárhol a világban. Képeik a két világháború közti fotográfia meghatározó ikonjai; a kiállításon szereplő képek az első világháborút megelőző évektől kezdődően a második világháború utáni évekig követik nyomon ezen alkotók munkásságát.

Azonban kiállítás bemutatja azt is, hogy milyen fotográfiai viszonyrendszer mentén alakult pályájuk hazánkban. Kortársaik, mint Balogh Rudolf, Escher Károly, Máté Olga, Pécsi József vagy akár Rónai Dénes munkái nélkül nem érthetjük meg gyökereiket; mint ahogy nem tudjuk munkáikat beilleszteni az egyetemes fotótörténetbe, ha nem ismerjük kortársaik alkotásait. Ezért a világ számos közgyűjteményéből olyan alkotásokat „varrtak be” a kiállítás szövetébe, melyek a fotóművészet ikonjai; olyan alkotások, melyek hivatkozási pontot jelentenek bárhol ezen művészeti ág bemutatásakor. A látogató párhuzamot vonhat Moholy-Nagy László és Man Ray, Martin Munkácsi és Henri Cartier-Bresson; a fotográfia festőies korszakában is alkotó Alfred Stieglitz és a hazánkban alkotó Pécsi József felvételei között.

Robert Capa: A milicista halála(1936/70)

Azonban a tematikák kibontásakor olyan alkotások is megtekinthetők, melyek ugyan még nem fotóikonok, de alkotóik rendkívül fontos szerepet játszottak a fotó története során. Így olyan képek is láthatóak majd Lewis Hine, Imogen Cunningham, Tina Modotti vagy éppen Sebastião Salgado oeuvre-jéből, mely hazánkban kevésbé ismertek ugyan, viszont mondanivalójukban illeszkednek tematikához. Helyet kapnak a kiállításban olyan további világhírű művészek is, mint Berenice Abbott, Ilse Bing, Werner Bischof, Yousuf Karsh, Dorothea Lange, Joan Myers, Helmut Newton, Alexander Rodcsenko, Cindy Sherman.

Mindezek melletta kiállítás rendezői nem feledkeztek meg a fotográfia elmúlt évtizedeiben keletkezett jelentősebb munkák vagy a kortárs fotók bemutatásáról sem. Olyan gondolati rokonságra bukkanhatunk például Robert Mapplethorpe és Tóth György, vagy Josef Koudelka és Benkő Imre alkotásait szemlélve, mely csak egy, a magyar fotóművészetet a világ fotóművészetének tükrében bemutató kiállítás során válik lehetővé.

André Kertész: Szatirikus táncosnő(1926/67)

Így jutunk el a tematikusan összerendezett vizuális kalandutunk során az 1894-ben született André Kertésztől, az 1989-ben elhunyt Robert Mapplethorpe-ig.

Fotók: Magyar Fotográfiai Múzeum

Forrás: Szépművészeti Múzeum