Simon, Szimonetta, Szimóna, Júdás, Tádé2020. október 28., szerda
Kultúra

A szovjet frontot is áttörték a huszárok

National Geographic Magyarország

Mátyás király állította ki az első magyar huszárcsapatot, amely később Európa-szerte népszerű és hatékony fegyvernemmé vált. Magyar huszárok foglalták el Berlint a XVIII. században, Franciaországban pedig máig a haderő elitegységei közé tartoznak a bercsényi huszárok. A második világháborúban valósággal elsöpörte a szovjet állásokat az utolsó magyar huszárroham – „megszólal” a szemtanú is.

A huszárság gyökereit a Balkánon kell keresni, de világhírű fegyvernemmé Magyarországon vált: eredetileg ugyanis a török által szétvert balkáni fejedelemségekből a magyar határra szorult martalócok voltak. Hogy mégis hasznukat vegyék, gyakran bevonták őket a török ellen induló hadakba, ahol harcmodorukat eredményesen alkalmazták a török portyák ellen. Akik azonban nem tagozódtak be a magyar seregbe, kíméletlenül üldözték – mondta el a FigyelőNetnek Kedves Gyula alezredes, a Hadtörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatóhelyettese.

Mozgékonyságukban az erejük

Mátyás király szervezte meg az első magyar huszáralakulatokat, eleinte még csak portyázásra alkalmas könnyűlovasságként. Komolyabb tényezővé akkor vált, amikor Mátyás uralkodásának második felében teljesen betagozódott a hadseregbe: sisakot, vértet, nehézfegyverzetet viselő könnyűlovasság vált belőle. A páncél ellenére a huszárság ekkor is megmaradt könnyűlovas egységnek, mert a nyugat-európai nehézlovasokkal összehasonlítva még mindig mozgékony, gyorsan reagáló fegyvernemet alkottak.

A magyar huszár „karrierje” a lőfegyverek elterjedésével kezdődött. A XVII. századtól kezdve a hadjáratok könnyen kiszámíthatóak voltak: gyors tüzelés, lassú hadműveletek jellemezték a kort, ahol óriási tömegek mozogtak csigalassúsággal. Gondot okozott a sereg ellátása. Hatalmas raktárbázisokat hoztak létre, de a rossz utakon az élelem, az utánpótlás nem tudott lépést tartani a haddal, a raktárakat ugyanakkor nem hagyhatták őrizetlenül, és az utánpótlási vonalak sem nyúlhattak több száz kilométerre.

Szívósságuk miatt váltak nélkülözhetetlenné

Az ütközeteket a tűzerő és a talpig vasba öltöztetett nehézlovasság döntötte el. A durva, csontos csatalovak az elsöprőerejű döntő rohamra kiválóan alkalmasak voltak, de nagy menetteljesítményre már nem voltak képesek. Ekkor értékelődött fel a huszárok szerepe, akik addigra levetették könnyű vértjeiket, hiszen a lőfegyverek ellen védelmet már nem nyújtottak. Ló és lovas is a hosszú menettávhoz, a nélkülözéshez szokott és alkalmazkodott, igénytelenségük kiválóan alkalmassá tette őket a portyákra, lesvetésre, az ellenség utánpótlási vonalainak támadására.

Volt egy emberi tényező is, ami igen keresetté tette a kiszámíthatatlan, kisebb csoportokban is döntésképes, portyázó lovasokat. A magyar huszárok a törökellenes harcokban hozzászoktak, hogy ott ártsanak az ellenségnek, ahol és ahogy tudnak: vadak voltak és kegyetlenek, nem ismertek irgalmat a pogánnyal, Isten ellenségével szemben. Nem voltak a központi ellátmányhoz kötve, mert vagy koplaltak akár napokig, vagy elvették amire szükségük volt a környék lakosságától.

Huszárok a francia elitegységben

Egy idő után egész Európában elterjedt ez a fajta könnyűlovasság. Bár háborút nyerni a huszársággal nem lehetett, de eleve vesztes helyzetből indult az, akinek nem volt: olyan eredményesen támadták, zavarták, pusztították az ellenség utánpótlását, hogy sokszor döntő ütközet nélkül is kivívták a győzelmet – fogalmaz az alezredes. A XVIII. századtól – magyar mintára – Nyugat-Európa legtöbb országa megszervezte a maga huszárságát. Franciaországban például Bercsényi Lászlónak, a „mi Bercsényi Miklósunk” fiának jutott ez a feladat az 1700-as évek első felében. A francia haderő legmodernebb haditechnikát használó egyik elitalakulatát a mai napig bercsényi huszároknak nevezik.

Miért éppen a magyar könnyűlovasság terjedt el a világban, amikor hasonló harcmodort alkalmaztak például a török szpáhik, az orosz kozákok – teszi fel a kérdést a szakértő. „Minta” ugyan lett volna bőven, csakhogy a keleti könnyűlovasok megőrizték „rablójellegüket”, képtelenség lett volna őket a reguláris hadseregekbe bevonni. A magyar huszárság viszont a több mint egy évszázados fejlődésnek köszönhetően úgy tudott együttműködni a hivatásos haderővel, hogy közben megőrizte szilajságát, gyors döntéshozó képességét és önállóságát.

Megsarcolták Berlint

Érdemes megemlíteni egy huszáros rohamot a történelemből, ami jól példázza e fegyvernem lényegét. A hétéves háború a XVIII. század közepén lángba borította Európát, a sokak által rettegett porosz hadsereg is mozgásba lendült. Miközben a hadak lomha mozgással „egymást keresték”, Hadik András 1758-ban mintegy kétezer magyar huszárral, körülbelül ennyi gyalogossal és néhány ágyúval egy „huszáros vágással” megszállta Berlint, a porosz fővárost. Stratégiai megszállásra természetesen nem is gondolhatott, de észrevette a lehetőséget, és lecsapott rá: erre is képesek vagyunk – üzente tettével az ellenségnek.

Néhány napot maradtak a magyarok Berlinben, ahol jó keresztény módjára nem is gondoltak a fosztogatásra, beérték némi sarccal, és a dicsőséggel. Hadik hadművelete világítja meg igazán a korabeli huszárság értékét, váratlan húzásával romba döntötte az ellenség stratégiáját, demoralizálta, elbizonytalanította. Ez a harcmodor magyarázza, hogy a huszárság a magyar vitézség szimbólumává vált. Míg a gyalogos katona parancsra menetel, harcol, majd ismét menetel, addig a lovasé a dicsőség: elsőnek csap az ellenségre, ő szerzi meg a zászlót, nemcsak megteheti, de rá van kényszerítve, hogy önállóan hozzon döntéseket.

Az utolsó roham

Az utolsó dokumentálható huszárrohamot 1941. augusztus 16-án Nyikolajevnél vezényelte Mikecz Kálmán. A huszárcsapat erősítésként érkezett, az orosz állásokat kellett áttörniük a német katonák előtt, akik – saját bevallásuk szerint – hiába próbálták áttörni az orosz vonalakat. A karddal és géppisztollyal felszerelt lovasok egyetlen rohammal áttörték a frontot. Az elképedt szemtanúk beszámolói alapján úgy kerültek be a történelembe, mint akik karddal futamították meg a szovjet hadsereget.

Egy szemtanú, Erich Kern német tiszt 1948-ban írt erről a csatáról visszaemlékezéseiben: „…Ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekező ellenséggel, aki egy magas vasúti töltés mellett ásta be magát. Már négyszer rohamoztunk, és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a századparancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a színen. Nevettünk! Mi az ördögöt akarnak ezek itt a kecses, elegáns lovaikkal? Egyszerre megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad lovasszázad után közeledett. Parancsszó harsant. A bronzbarnára sült, karcsú lovasok szinte odanőttek a nyereghez.

Fénylő aranyparolis ezredesük kirántotta kardját. Négy-öt páncélkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban villogó kardokkal végigvágtatott a széles síkságon. Seydlitz rohamozott így valaha. Minden óvatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerű lovasfilm. Eldördültek az első lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kimeredő szemmel, hitetlenkedve néztük, ahogy a szovjet ezred, amely eddig elkeseredett elszántsággal verte vissza támadásainkat, most megfordult, és pánikszerűen elhagyja állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk előtt űzték az oroszt, és csillogó szablyájukkal aprították őket. A huszárkard, úgy látszik, egy kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer az ősi fegyver győzedelmeskedett a modern felszerelésen….” (Forrás: vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár hagyományőrző Egyesület)

Forrás: FigyelőNet

Hozzászólások

A szegények orvosa volt

A szegények orvosa volt

1870. október 28-án született Dunakilitin Boldog Batthyány-Strattmann László európai hírű szemész, a „szegények orvosa", aki azokat gyógyította, akiket mások már nem.

Boszorkányjelek védték a középkori templomot a rossz szellemektől

Boszorkányjelek védték a középkori templomot a rossz szellemektől

A faragványokat egy építkezést megelőző feltárás során találták meg Angliában.

Kifinomult víztisztító rendszert hoztak létre a maják

Kifinomult víztisztító rendszert hoztak létre a maják

A mai Guatemala területén fekvő Tikal ivóvize rendkívül tiszta volt.

Lámamúmiákat találtak Peruban

Lámamúmiákat találtak Peruban

Az állatokat fülbevalókkal és nyakláncokkal is feldíszítették.

Különleges fürdő árulkodik a maják rítusairól

Különleges fürdő árulkodik a maják rítusairól

Mezoamerikában komoly hagyománya van egy speciális fürdőtípusnak, a verejtékfürdőnek.

National Geographic 2020. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket