Robespierre terrortörvénye

1794. június 10-én Robespierre új terrortörvényt fogadtatott el, ami nem csupán a félelmet keltő törvényszék feladatkörét határozta meg, hanem minden addiginál gyorsabb eljárásokat helyezett kilátásba. A vád egyszerű feljelentésen alapult, s a vádlott a saját védelmére még ügyvédet sem fogadhatott.
Miután 1794-ben a megvesztegethetetlenként emlegetett Robespierre egyedül maradt a hatalomban, a terror tovább fokozódott. Saint-Just javaslatára április 16-án Párizsban központosították a forradalmi igazságszolgáltatást, június 10-én pedig Robespierre bábáskodásával megszületett az újabb terrortörvény.
Az új törvény nem csupán a törvényszék feladat-és hatáskörét határozta meg, hanem minden addiginál gyorsabb eljárásokat helyezett kilátásba. Ezt követően a hosszas vizsgálatok eltörlésével a vád egyszerű feljelentésen alapult, a tanúvallomásokat mellőzték, s a vádlott a saját védelmére még ügyvédet sem fogadhatott.
A Couthon által kidolgozott törvény a Konventben elnökölő Robespierre közreműködésének köszönhetően néhány aggályoskodó félreállítása után rövid időn belül elfogadásra került.
A forradalom nevében hét hét alatt mintegy 1500 embert végeztek ki, s a börtönök is zsúfolásig megteltek; 1794 júliusában több mint 8000 vádlottat tartottak fogva.
„A forradalmi kormányzat már csak egy nagy terrorista hivatalnokgépezetet mozgatott, amely letartóztatásokkal és félelemmel kormányzott.” – olvashatjuk A francia forradalom története című könyvben François Furet francia történész sorait.
A fékevesztett terror csak Robespierre július 27-ei bukása után enyhült. Miután a szélsőbaloldali Billaud-Varenne és Collot d’ Herbois vád alá helyeztette Robespierre-t, s kisebb nehézségek árán, hittársaival együtt kivégeztette, új bizottság alakult, ami augusztus 1-én eltörölte a június 10-ei terrortörvényt.