A szerb királyi pár lemészárlása

Hiába szabadult meg Szerbia a 19. században az évszázadokon át tartó török uralomtól, az Obrenovic és a Karajordjevic családok közti hatalmi rivalizálás, majd az uralkodásra alkalmatlan Obrenovicok kormányzása lehetetlenné tette a konszolidációt.

Miután az Obrenovic-házból kikerült első király, I. Milán a bolgárok elleni háborúban kudarcot vallott, lemondott hatalmáról, és Párizsba költözve szerb Casanovaként élte tovább életét. A király váratlan távozása után az országot egy ideig felesége, Natalija irányította, majd 1893-tól egyetlen fiúk, Alexander kapta meg a hatalmat.

Az autokrata kormányzást folytató I. Alexander azonban csak néhány éven át élvezhette az uralkodás adta korlátlan lehetőségeket. A liberális szerb alkotmányt semmibe vevő király amúgy sem örvendett túl nagy népszerűségnek, de a polgári származású Draga Masinnal kötött házassága tovább rontott megítélésén. Hiába fordult ellene az anyja, valamint a kabinet, a király mindvégig kitartott a kilenc esztendővel idősebb, néhány évvel korábban megözvegyült választottja mellett.

Amikor bejelentette, hogy a királyné nem fog gyermeket szülni, s valószínűleg felesége testvérét, azaz a nem nemesi származású sógorát nevezi ki utódjául, Alexander sorsa megpecsételődött. Több szálon futó szervezkedések kezdődtek az Obrenovicok hatalmának megdöntésére.

A 27 esztendős Dragutin Dimitijevic ezredes által előkészített puccs résztvevői 1903. június 11-én berontottak a királyi lakosztályba, kiráncigálták a ruhásszekrényben bujkáló párt, s a kegyetlen mészárlást követően, holttestüket az ablakon át dobták ki.