II. Lajos, az elmebeteg bajor király

1845 augusztusában Miksa bajor koronahercegnek és feleségének, Máriának fiúgyermeke született. A gyermek, aki először az Ottó, majd nagyapja után a Lajos nevet kapta, trónörökösnek kijáró szigorú nevelésben és kiváló oktatásban részesült. Lajos figyelmét azonban fiatalkorától kezdve csak egy valami kötötte le: az építészet és a kastélytervezés.

Noha már gyermekkorában fel lehetett fedezni nála antiszociális megnyilvánulásokat, felnőtt korában a furcsa szokásainak, érthetetlen tetteinek száma jelentős mértékben megszaporodott.

Miután jegyesével, Zsófiával, – aki állítólag egészen csinos volt -, a házasságkötés előtt néhány nappal felbontotta az eljegyzését, csak férfiak társaságát kereste. A királynak, aki mindvégig megpróbálta elfojtani homoszexualitását, számtalan kapcsolata volt, melyek közül a leghosszabb húsz éven át tartott, egy Richard Hornig nevezetű főkomornyikkal.

II. Lajos még egyszerű hétköznapi dolgokban is különbözött másoktól. Nappal aludt, az éjszakát viszont ébren töltötte, az emberek társasága untatta, ezért inkább mellszobrokkal vette magát körül. Gyakran még az ennivalót is étellifttel vitette fel, csak hogy nem kelljen senkivel közvetlen kapcsolatba kerülnie.

A világtól elzárkózottan élő királyt az 1860-as évek végétől csak egyetlenegy dolog érdekelte: az építészet. 1869-ben a neuschwansteini, 1870-ben a lindenhofi, 1878-ban pedig a herrenchiemsee-i kastély építéséhez kezdett hozzá.

A Lajoson egyre inkább elhatalmasodó elmebaj jelei nem csak az építkezési mániában mutatkoztak meg, hanem a kiszámíthatatlan dührohamokban is. Egyik percben még vidámnak és fesztelennek mutatkozott, aztán hirtelen kikelt magából, s mindenkivel üvöltözött. Az állam ügyeire, s külső megjelenésére egyaránt fittyet hányva, csak őrült hóbortjainak élt.

1886-ban végül a kormány cselekvésre szánta el magát. Dr. Gudden elmegyógyász szakvéleményére alapozva, a királyt június 12-én alkalmatlanná nyilvánították az uralkodásra, s a müncheni elmegyógyintézet ápolóinak segítségével a Berg-kastélyba szállították. A tó partján épült palota volt Lajos életének utolsó állomása. A vasrácsokkal felszerelt kastélyban Lajos csak néhány napot töltött.

Az egyik nap orvosával lement a tóhoz sétálni, ahonnan egyikük sem tért vissza élve. Mindketten vízbe fulladtak. Haláluk körülményeit a mai napig homály fedi.