Amikor kinyílt Ázsia kapuja

Közel egy évszázaddal, egészen pontosan 89 évvel ezelőtt Hopp Ferenc végrendeletében a magyar államra hagyta gyűjteményét. Az akkor „mindössze” négyezer darabból álló kelet-ázsiai művészeti gyűjtemény a híres világutazó egykori házában létrehozott múzeumban kapott helyet. A patinás Andrássy úti villa ma már 23 ezer tárgyat számláló kínai, japán, indiai, nepáli, tibeti, mongol, koreai és közel-keleti gyűjteménynek ad helyet.

A Hopp Ferenc Kelet- Ázsiai Művészeti Múzeum névadójára emlékezve Amikor kinyílt Ázsia kapuja címmel egy hete új kiállítás látható a világutazó gyűjteményének legérdekesebb darabjaiból. A fotókkal, korabeli fényképezőgépekkel, útilevelekből hallható felolvasásokkal, művészeti alkotásokkal tarkított kiállítás bepillantást nyújt a 19. század utazóinak világába, abból a szemszögből, ahogy ők akkor látták/láthatták ezeket a távoli tájakat. De ne szaladjunk annyira előre, lássuk csak, ki is volt valójában ez a világutazó?

Optikussegédből társtulajdonos lett

Az 1833-ban született Hopp Ferenc 13 évesen Morvaországból érkezett látszerésztanulónak Pestre az akkoriban (Váci utca és Deák Ferenc utca sarkán álló) nagy hírnévnek örvendő Calderoni optikus céghez. Az 1860-as években alkalmazottból társtulajdonossá, majd az üzlet vezetőjévé avanzsált Hopp ideje alatt a Calderoni volt Pest legjobban felszerelt fényképészboltja: még Stein Aurél is vásárolt ott fényképezőgépet. A cég optikai cikkek, fényképezőgépek mellett tanszerek és földrajzi eszközök forgalmazásával foglalkozott.

Az üzlet irányítása mellett Hopp Ferenc maga is szívesen fotózott hazai és külföldi útjain. Ez utóbbiból pedig nem volt hiány: 1882 és 1914 között ötször utazta körül a Földet. Többek között megfordult Indiában, Indonéziában, Malajziában, Burmában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Koreában és Japánban.

Habár Magyarország nem túl előnyös földrajzi adottságai és történelmi helyzete nem kedvezett a világhírű felfedezéseknek, elég csak ellátogatnunk az érdi Földrajzi Múzeumba, hogy meggyőződjünk arról, hogy ennek ellenére bővelkedünk neves utazókban, felfedezőkben. Ezek között voltak, olyanok akiket többek között a távoli területek természeti vagy kulturális értékeinek tudományos alaposságú megismerése sarkallt, míg másokat egyszerűen „csak” az új, a más iránti érdeklődés késztetett távoli tájak beutazására. Ez utóbbiak közé tartozott Hopp Ferenc is. Habár utazásai önmagukban nem jártak új felfedezéssel a tudomány számára, a keleti kultúra iránti nyitottságának és érdeklődésének köszönhetően igen értékes kelet-ázsiai művészeti alkotásokkal gazdagította az országot. Saját készítésű fotókkal illusztrált utibeszámolói és előadásai nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kortársai is megismerjék ezeket a távoli vidékeket.

Ötször utazta körül a Földet

Az alábbiakban száraz lexikonszerű életrajzi bemutatás helyett álljon itt inkább néhány érdekes részlet Hopp Ferenc utazása a Föld körül Szibérián át című könyvből, melyben a szerző részletesen beszámol az 1904-ben tett világkörüli útjáról. Ez volt sorban a harmadik ilyen nagyszabású útja: 1904. április 19-én indul Budapestről, majd az Egyesült Államokon, Japánon, Koreán és Kínán keresztül a transzszibériai vasúttal utazott tovább Moszkvába, majd onnan a Tátrán keresztül szeptember 19-én érkezett Budapestre. Ennek az útibeszámolónak külön érdekessége, hogy a szerző összeveti új élményeit a korábbi tapasztalatokkal, beszámolójából kitűnik, hogy európai hatásra mindössze két évtized alatt is milyen gyors változáson mentek át akkor a távol-kelet országai.

„Az első benyomás, amelyet a megérkező utas nyer ha Jokahamában partra száll, nem kedvező, mivel hiányoznak a jellemző japán utczai képek, amelyeket látni remélt, és hiába keres, mert a városnak abban a részében, ahol a szállodák vannak, csak európai életet látni. Európai mintára van itt berendezve minden, sok japáni európai ruhát visel, és már a zsinriksások, azok a férfiak, akik a személyszállító kis kocsikat húzzák, egyenruhába vannak bújtatva. Egész más volt az élet húsz évvel ezelőtt, amikor itt jártam! Az a kengyelfutó, aki a kocsimat húzta, övétől eltekintve mezítelen volt, mint a hal, csak fehér keztyű volt még barna kezén. Megkérdeztem tőle, hogy mi az oka ennek a nagy fényűzésnek? Azt válaszolta, hogy a keztyűket úgy találta, és gondolta, hogy ez a viselet sikkes és előkelő. Ma már ők is a rendőrség előírása szerint öltözködnek; kemény kalapot, könnyű kabátot és szűk nadrágot kell viselniök, nemsokára talán már pápaszemük és czipőjük is lesz.”

„(Tokióban)…sajnálattal vettem észre ugyanakkor azt is, hogy az asszonyok és leányok ruháikhoz tarka japáni szövetek helyett már sima szövésű sötét kelméket vesznek és a csinos, festett japáni ernyők helyett nagyobbára európai divatú sötét színű napernyőt viselnek … Csak a gyerekeket öltöztetik még ősi szokás szerint, tarka színű ruhácskába.”

A távoli kontinens európaizálódása Kínában is szembeötlött Hopp Ferencnek. Így ír erről: „Peking …. ma már korántsem olyan érdekes mint húsz évvel ezelőtt, amikor még tisztán khinai város volt. Akkor európai ember ritkán volt látható az utczákon, a követségek khinai palotákban voltak elhelyezve, és khinai személyzet őrizte őket, míg most már a különböző államok követségei egész utczákat foglalnak el, a paloták modern stílusban épültek … Nekünk is van itt 33 ezer négyzetméter területünk …”

Pekingtől vonattal tette meg az utat hazáig. Saját bevallása szerint bizonyítani akarta, hogy Pekingből Budapestre közvetlenül vasúton is el lehet jutni (igaz néhány átszállást azért igényelt ez a vállalkozás). A transzszibériai vasúton igen érdekes hungarikumra bukkant. Befejezésként álljon itt az erről szóló beszámoló: „Az orosz gyorsvonatok egy első, két másodosztályú és egy étkezőkocsiból állnak, amelyen konyha és éléskamra is van, végül pedig podgyászkocsi is… Az utazó közönség rendelkezésére álló könyvtárban Jókai regényeit is megtaláltam.”

Fotók forrása: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum

Kapcsolódó cikkeink: