Gyertek ki a térre, ott Fidel beszél

Közel kétévnyi szervezőmunka, hatalmas anyagi ráfordítás és több tízezer önkéntes önfeláldozó munkájának eredményeként jöhetett létre Kubában a XI. Világifjúsági Találkozó. A rendezvény egyedülálló volt a maga nemében, hiszen az első alkalommal látogathatott egy ideológiailag erősen baloldali kötődésű világtalálkozó a nyugati félgömbre. Ennek és az Egyesült Államok közelségének különös jelentősége volt, hiszen a hidegháború ideje alatt a kommunista tábor propagandaeszközként használta fel a rendezvényt.

A Világifjúsági Találkozó (World Festival of Youth and Students – magyarul röviden csak: VIT) a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (World Federation of Democratic Youth – WFDY) által szervezett baloldali fiatalok világtalálkozója, amely lehetőséget kínált a korabeli szóhasználatban “haladó”, radikális, antifasiszta és baloldali fiatalok nemzetközi kapcsolattartására. A WFDY-t 1945-ben alapították Londonban és központja mind a mai napig Budapesten található.

Előzmények
A legelső találkozót 1947-ben rendezték meg Prágában az akkori Csehszlovákia fővárosában, ahol több ezer fiatal tüntetett a fasizmus rémtettei ellen. A második VIT-nek Budapest adott otthont. A hazai világtalálkozó megnyitóját 1949 augusztus 14-én az újpesti stadionban tartották, amelyen 82 országból 15 000 fiatal vett részt. A magyar rendezvény központi témái között kiemelt helyen szerepelt a nemzeti önrendelkezés és a gyarmatosítók elleni küzdelem.

Budapest

Moszkva

A találkozó érdekessége, hogy ez alkalommal vett részt először a rendezvényen a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége.
A legmonumentálisabb fesztivál a hatodik volt, amit 1957-ben Moszkvában tartottak. Ezen 131 országból 34 000 fiatal vett részt.

Kuba megmutatja magát
Az 1978-as találkozó nemcsak Kuba, hanem a szocialista világrendszer szempontjából is fontos eseménynek számított. Először mutathatta meg önmagát és szervezőerejét a nagyvilág számára, az Amerikai Egyesült Államok közvetlen szomszédságában élő kommunista ország. Gyorsan hozzá is kell tenni, hogy a kubai vezetésnek nagy szüksége volt a nemzetközi elismerésre, hiszen a hetvenes években több olyan eseményhez kapcsolták a nevét, amely nem volt éppen hízelgő számára. Számos harmadik világbéli országban teljesítettek szolgálatot ekkor kubai önkéntesek és katonai tanácsadók. A becslések szerint közel 46 000 kubai szolgált Afrika valamelyik országában – főleg Etiópiában és Angolában.

A hivatalos információk szerint ezek nagyrészt orvosként, ápolóként, mérnökként és tanárként dolgoztak, segítve az elnyomók ellen küzdő haladó erőket. Ugyanakkor nyugati megítélés szerint főként katonai kiképzők, vagy propagandisták voltak, akik elősegítették a forradalom exportját. Fidel Castro Kubáját ekkortájt a Szovjetunió meghosszabbított kezének tekintették, amely hajlandó a „piszkos munkát” is elvégezni.

Több mint 18 ezer fiatal
Ezt a képet hívatott árnyalni és némileg feledtetni az a színpompás ifjúsági világtalálkozó, amely 1978. július végén vette kezdetét Havannában. Egyes nyugati források szerint, az anyagi erőforrásokban amúgy akkor sem dúskáló Castro-rendszernek a rendezvény közel 60 millió dollárjába került.
A nyári forróságban 145 országból 18 500 fiatal vendégeskedett a kubai fővárosban, akik között 400 amerikai küldött is szerepelt. Figyelembevéve a korabeli Kuba–Egyesült Államok közötti kapcsolatok természetét, ez a kubaiak számára igen nagy fegyverténynek számított, amit a rendezők és szónokok nem felejtettek el kihangsúlyozni.
A programok között számos politikai fórum, szeminárium, vitaest és nagygyűlés szerepelt, ugyanakkor a fiatalok számára rengeteg kulturális és sportprogram nyújtott szórakozási lehetőséget. A világ minden részéről érkezett delegációk végiglátogatták Havanna történelmi nevezetességeit és élvezték a homokos tengerpart nyújtotta kikapcsolódást. Külön unikumot jelentett a a kubai–szovjet bokszmérkőzés (amely a házigazdák győzelmével zárult). A vérpezsdítő kubai zene és tánc gyakran karneváli hangulatot varázsolt az esti rendezvényekre, amelyről 1500 újságíró tudósított.

Árnyékok
A felhőtlen hangulatot és magát, a világtalálkozó jelmondatában is zászlóra tűzött szolidaritást azonban részben beárnyékolta, hogy a szintén szocialista Kína bojkottálta a rendezvényt. Átmeneti feszültséget okozott az is, amikor az angol küldöttség szovjet fiataloktól az emberi jogok Szovjetunióbeli állapotáról, illetve amikor a nyugat-német fiatalok a NDK-ban bebörtönzött politikai foglyok helyzetéről érdeklődtek.
A különböző világnézetek és életmódok találkozásából persze mókás dolgok is kisültek. Számos amerikai látogató azt gondolta, hogy az éttermekben és a szállodákban tudják majd használni a hitelkártyájukat és az USA-ban kiváltott utazási csekkjeiket, ugyanakkor ezeken a helyeken csak készpénzzel lehetett fizetni.

Mindazonáltal a XI. Világifjúsági Találkozó kubai szempontból mindenképpen sikeresnek nevezhető. Felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét a szocialista karibi országra, amely egy egészen más oldalát tárta ekkor a világ elé.
A világtalálkozónak magyar szempontú vonatkozása is van. Pestszentlőrincen az 1970-es években – az első világháború után épült állami szükséglakótelep helyén – létesült lakótelepet a VIT színhelyéről: Havanna-lakótelepnek nevezték el.

Ladányi László