Maga oda szúr, ahova néz?

Valóban kissé furcsa akusztikájú kérdés áll címként e sorok felett. Ám, ha megismerjük a hozzá tartozó történetet, már igencsak érthetõen hangzik majd.
Csütörtöki sorozatunk: tanulságok sakklépésben
Papp Márió
mesterjelölt rovata
Történt az eset kis hazánkban, kemény tél havában. Ami (legalább a jobb helyeken) annyit tesz: disznótor idején. S ki tagadhatná el, biz’ igen nagy esemény az mifelénk. Kaland a városinak, ünnep a vidékinek. Egyszóval mindenki megemlegeti vágyódva vagy dicsekedve. Panaszosan vagy elégedetten. Még az idegen is számíthat rá, ha másként nem, hát protokollként kijuttatnak neki is egy kis disznótorosdit. (De legalább egy kupicával rákoccintanak a léckerítés felett.) Hadd lássa, hadd vigye világgá a hírt, mily csodák is esnek mifelénk. Egy szó, mint száz, egy érdemes hazánkfi a, olimpiát járt – mit járt: nyert – csodaember jutalomként hasonló sorsra jutott. Nem kerülhette el a megtiszteltetést, hogy állami, párt- és ki tudja még milyen vezetõinkkel egy disznótor díszvendége ne legyen. (Mellesleg az õ gyõzelmét ünneplendõ.) S ha már ott van, a kunsztot már amúgy természetesen várták el tõle nagyjaink: minek ide három-négy segéderõ, lefogja õ egyedül a disznót. Már hogyne tenné, hisz ha úgy vesszük, a világ legerõsebb embere. Mit volt mit tenni, emberünk neki is veselkedett. A kunszt még csak meglett egykönnyen, ám amikor felnézett, majd odalett minden. Az ország legnevesebb böllérével, országnagyok bizalmas földijével akadt össze a tekintete. Azaz csak összeakadt volna, ha a disznóölõ-bajnok nem lett volna iszonyatosan kancsal. Ekkor hagyta el címbéli kérdésünk a valódi bajnok ajkait. Talán életében elõször érezhetõ elbizonytalanodással, megremegve.
– Természetesen! – érkezett késedelem nélkül a magabiztos, kissé sértetten csengõ válasz. – Állj! – Szinte pánikban akasztotta meg a hõs az eseményeket. – Várjon! Akkor helyet cserélek a disznóval…
Ha ismeri ezt a történetet, ha felteszi címkérdésünket Dr. Nagyné, talán elkerülhette volna a sorsát 1975-ben, a XVII. Magyar Nõi Sakkbajnokságon Karakas Évával váltott partijában: Nézzük, hova is néz sorsunk ceremóniamestere!
1, – Bb6 2, Bb1 Bxf3! és lássunk csodát: mégsem oda szúr!
Ha ezt elõre tudhattuk volna! 3, gxf Bg6+! Merthogy ide
készült ez az ördögadta bástya eredetileg is, csak elõbb
helyet adott társának is a bevetésre. 4, Kh1 Vh3 és világos
már adhatta is fel a reménytelen állást.
A sorozat további részei:
Amiről Voltaire megfeledkezett
Mit jelent a moaré?
Maga oda szúr, ahova néz?
Forrás: Egy pornográf történet – tanulságok sakklépésben
Megjelent a Flaccus kiadó gondozásában