Szédületes kutyás sport: Agility és ParAgility

A sportot leginkább a lovas díjugratáshoz tudnám hasonlítani – mondja Maczuczáné Fenyvesi Viktória, a Magyar ParAgility Közhasznú Sportegyesület elnöke – a gyökerei a lovaglásból erednek. A hetvenes években egy angol lovastiszt egy díjugrató verseny színesítésére találta ki, hogy a kutyák is csináljanak valami hasonlót. Annyira megtetszett mindenkinek, hogy rá nem sokkal megszületett az agility szabályzata, és komoly versenyeket rendeztek. Ma már szinte minden országban foglalkoznak agilityvel, van világ- és Európa-bajnokság, van külön junior Európa-bajnokság a fiatalkorú felvezetőknek is. Magyarországon is évről-évre egyre több ember keresi meg a kutyaiskolákat, hogy agilityzni szeretne, némelyik versenyen már 150 versenyző is elindul, ami igen magas szám a kutyás sportokat tekintve.

Az agilitysportnak köszönhetően kisebb közösségek is kialakulnak, a kutyások a szabadidejüket a levegőn testmozgással töltik el.
A versenyeken bárki elindulhat, aki a kutyájával teljesíteni tudja a pályát.

A kutyás sportok többségénél elhanyagolható a gazda fizikai felkészültsége. Az agilityben viszont ez

nagyon fontos, hisz a kutya esetenként 4, 5 m/mp-nél is gyorsabban szalad, ezt a felvezetőnek követnie, irányítania kell. Ez igen jó fizikai felkészültség mellett lehetséges. A jó versenyzőnek fontos mentálisan is karban tartania magát, hisz 30 másodperc alatt kb. 20 akadályon át kell pontos vezényszavakat adni, századmásodperc pontossággal.

Ebben a sportban csak akkor lehet valaki sikeres, ha bízik a kutyában, kiszolgálja őt, partnerként kezeljük. Viszont a gazda nélkül a kutya sem talál végig a pályán, hisz nem egy begyakorolt kombinációt kell teljesíteni, hanem mindig új feladatot. Ha a csapatból valaki nem 100 százalékos, akkor az a futam sem lesz sikeres.

Mányik Richárd (manuális kerekesszékkel közlekedik) 2000-ben megkapta Magyarország első mozgássérült segítő kutyáját (Filipet) és rögtön felkeltette az érdeklődését ez a sport. Segítséggel elkezdett gyakorolni, nem kis erőfeszítések árán, hiszen a göcsörtös, füves talajon ez neki nagy nehézségeket okoz. Viszont nagyon jól érezte magát ő is, a kutya is. Egy idő után elkezdett versenyekre járni, ahol hiába futottak szépeket, akár hibátlanokat is, sikereket nem tudtak elérni, hiszen meghatározott időintervallum alatt kell megtenni a pályát.
A Gyulai Kutyás Agility Szabadidő Sportklub szervezte meg a III. Keverék Kutyák Világbajnokságát (IMCA) és Alt Sándor, Mányik Richárd, Tóth Árpád (bíró) és Susan Rekveld (holland kerekesszékes versenyző) segítségével megalkották a paragility versenyszabályzatát, valamint megszervezték az első Paragility Világbajnokságot (PAWC). Azóta minden évben másik országban kerül az IMCA-val együtt megszervezésre a PAWC is és egyre több versenyző vesz rajta részt. Fontos kiemelni tehát, hogy a paragility, melynek Európában már nagyon sok követője van, magyar „találmány”!

A paragility versenyeken hatalmas dolog, amit ezek a versenyzők véghezvisznek. Korlátozottságuk ellenére ezek a fiatalemberek nehéz pályákon végignavigálják kutyáikat, a két férfi szavakkal és mozdulatokkal, a két lány csupán hangokkal és nagyon kevés kézjellel, természetesen mindezt kerekesszékből, illetve Patrícia segítséggel.

Azóta már megalakult hivatalosan is a Magyar ParAgility Közhasznú Sportegyesület és további tagokkal, versenyzőkkel bővült. Jelenleg már hat aktív sportoló tagjuk van 10 és 36 év közöttiek.

A kezdetek óta Mányik Richárd már négyszeres aranyérmes (2004-2007), ]Magyary Ágnes, aki azóta már abbahagyta a sportolást, elektromos kerekesszékes kategóriában 2005-ben lett aranyérmes, Maczucza Zsolt pedig 2006- ban és 2007- ben már ezüstérmes volt a világbajnokságon. Így az utóbbi két vb-n már a dobogó első és második fokán is magyar fiatalember állhatott. 2008. június 28-án Gyulán megszervezésre került a XIV. Medivid Kupa és V. Paragility Kupa, melyen a csapatunk nagyon szépen szerepelt.
Az újabb tagok között van egy 10 éves kislány és egy kamaszlány Ale Patricia és Csenki Anna, akik halmozottan sérültek. Anna és Patrícia hihetetlen akaraterővel, kitartással, erőfeszítések árán heti rendszerességgel edzenek kutyáikkal, hiszen most nekik is az a céljuk, hogy kijuthassanak az idén Olaszországban megszervezésre kerülő világbajnokságra. (Természetesen a két fiatalember utazik, hogy megvédje címét.) Sajnos azonban a két lány szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy saját forrásból fedezzék az utazást. A szervezet nagyon fiatal (1 év) és még nincs olyan anyagi háttere, hogy ezeket a költségeket át tuda vállalni. Nagyon sajnálnánk, ha a két lány egész éves munkája „felesleges” lenne és nem tudnák magukat megmérettetni

Minderről Maczuczáné Fenyvesi Viktória, a Magyar ParAgility Közhasznú Sportegyesület elnöke tájékoztatott (mfviki@gmail.com).