Az első világkiállítás

Pénteki sorozatunk: Világkiállító magyarok
Gál Vilmos rovata

A londoni világkiállítás, mint önfinanszírozó, üzleti vállalkozásként sem utolsó kezdeményezés eleinte mind kormányzati elfogadottságát, mind a kiállítási csarnok helyét és épületét tekintve számos nehézséggel, néha leküzdhetetlennek tűnő akadállyal találta magát szemben. A szervezők elhivatottsága, és persze az esemény elnöki tisztét betöltő uralkodói patrónus, Albert herceg befolyása, ambiciózus magatartása végül legyőzött minden nehézséget, s a megvalósult kiállítás színvonala, világsikere bebizonyította a kezdeményezőknek, hogy több éves megfeszített munkájuk megérte a befektetett energiát.

Huszonnyolc ország – beleértve a brit kolóniákat – mintegy 14 000, felerészben hazai kiállító cége mellett 3000 magánszemély is bemutatta alkotásait. Hat kate¬gória (nyersanyag- és késztermék, gépgyártás, manufaktúra-termékek, fazekasság; fém-, fa- és kőgyártmányok valamint rövid- és vegyesáruk, szépművészet), harminc osztályában 32 612 tárgyat sorolt fel a kiállítás katalógusa.

A londoni tárlaton számos olyan találmány került először közszemlére, amelyek megszületését napjaink embere minden bizonnyal jóval közelebb datálná korunkhoz. Egy angol cég már akkoriban előállított olyan berendezést, ami akár egész épületeket képes volt ellátni tiszta meleg levegővel és egy amerikai aratógép kísértetiesen hasonló elven működött, mint a ma is használatos kombájnok. Egész részleget töltöttek meg a különféle gáztűzhelyek őspéldányai; az elektromos elven működő órák mutatták az időt a kiállításnak helyet adó épület bejáratai felett; s már itt megjelent a bécsi Thonet cég a hajlított bútoraival. A legmeglepőbb, hogy már ekkor bemutattak egyfajta műanyagból, guttaperchából – vulkanizált kaucsukszármazékból – készült bútorokat is.

A kiállítás egyik legfőbb látványossága Wyld óriási földgömbje volt, de ugyancsak nagy hatást váltott ki a Hyde Park taván horgonyzó mintafregatt is. Bár a fényképezés területén az igazi áttörést csak az 1855-ös párizsi tárlat hozta, már Londonban nagy feltűnést keltettek a fotózás kísérletező úttörői, sőt, itt mutatták be a korszak egyik nagy sikerének tartott sztereónézőt is. (Mi-után a lapok megírták, hogy az újdonság a királynő tetszését is elnyerte, kitört a sztereóhisztéria: három hó¬nap alatt negyedmilliót adtak el a szerkezetből.)

Az öt és fél hónapig nyitva tartó kiállítást több mint hatmillió látogató tekintette meg, közöttük gyakran tiszteletét tette a királynő is, hol egyik, hol másik gyermeke kíséretében. Az előre lefektetett szabályok szerint eljáró szakmai zsűrik 2918 résztvevő között két kategóriában osztottak ki bronzból készült emlékérmeket és elismerő okleveleket, a legjelentősebbnek ítélt alkotások közül pedig 170-et érdeméremmel jutalmaztak.

Herendi váza Albert herceg portréjával

A kiállítás egyik legfőbb látványossága Wyld óriási földgömbje volt, de ugyancsak nagy hatást váltott ki a Hyde Park taván horgonyzó mintafregatt is. Bár a fényképezés területén az igazi áttörést csak az 1855-ös párizsi tárlat hozta, már Londonban nagy feltűnést keltettek a fotózás kísérletező úttörői, sőt, itt mutatták be a korszak egyik nagy sikerének tartott sztereónézőt is. (Mi-után a lapok megírták, hogy az újdonság a királynő tetszését is elnyerte, kitört a sztereóhisztéria: három hó¬nap alatt negyedmilliót adtak el a szerkezetből.)

A siker óriási volt. Viktória királynő naplójában élete egyik legboldogabb napjának, sőt az angol történelem
legnagyobb eseményének nevezte a megnyitót. A kiállítás 2, 525 millió fontos bevételével szemben 1, 775 millió font kiadás állt, tehát a szervezők – a befektetők nem kis örömére – pénzügyileg is nyereségessé tudták tenni a rendezvényt. (Más adatok szerint 913 000 font költséggel szemben 1 063 000 font bevétel keletkezett.)

A kiállítás egyik legfontosabb célkitűzése a világ ipari termékeinek minél teljesebb áttekintése volt, emellett azonban nem csupán a tökéletességre való törekvés valamint a csúcsminőség díjazása, hanem az újdonságok bemutatása és a hiányosságok felmérése is fontos szempontként jelentkezett. A rendezvény ipari jellegénél fogva a képzőművészet csupán a kiállítás installációs elemeként, versenyen kívül jelenhetett meg.

A Kristálypalota
A világkiállítások kezdetben még egyetlen, hatalmas épületben egyesítették az emberiség alkotásait. Ezek közül az első, az építészetben is mérföldkőnek számító Crystal Palace (Kristálypalota) viktoriánus stílusban épült. A palota tervezője, az eredetileg kertépítő mérnök Joseph Paxton üvegházak tervezésével alapozta meg hírnevét.

A vasszerkezetes üvegcsarnok az impozáns, központi fekvésű Hyde Parkban épült fel. A kiállítás ellenzői
– akik komolyan veszélyeztették az esemény létrejöttét – elérték, hogy csak abban az esetben épülhessen fel a palota az említett részen, ha azt a kiállítást követően elbontják onnan, és eredeti szépségében helyreállítják a parkot. Többek között valószínűleg a könnyű eltávolíthatóság miatt esett a kiállítási bizottság választása Paxton tervére: az épületet tizenhét hét alatt felállították. A kiállítás végeztével pedig ugyanilyen ütemben szétszerelték, hogy azután Sydenhambe, London Lewishom nevű kerületébe szállítsák, ahol 1854-ben, megnagyobbított formában mint múzeumot és kiállítási csarnokot adják át. Manapság azonban már nem csodálhatják meg az angol fővárosban járók ezt a fantasztikus palotát: 1936-ban teljesen a tűz martalékává vált.

A Kristálypalota

Paxton forradalmian új építési módot választott, mely nemcsak az épület mobilitásában, az újszerű alap-
anyagok bevezetésében, hanem a hatalmas terek könnyűszerkezettel történő átkötése tekintetében is megnyilvánult.

A Punch, Anglia egyik legismertebb szatirikus lapja által elkeresztelt kiállítási csarnok kiterjedése 564×124 m, legnagyobb keresztboltozatának magassága 40 m volt. (Érdekessége, hogy az épület hossza az angolok által használt hosszmértékben 1851 láb (564 m) volt, mely az esemény évszámát adta ki.) Az épület 85 000 font sterlingbe, az összes költségek mintegy öt százalékába került, 3500 t öntöttvas, 550 t kovácsoltvas és 83 238 m2 üveg kellett a felépítéséhez. A 74 000 m2-es alapterületéhez 20 000 m2 galéria tartozott. A Kristálypalota hatalmas méreteit könnyebb elképzelnünk, ha más, ismert épületekhez hasonlítjuk: a paraméterek szerint négyszer nagyobb volt, mint a római Szent Péter-székesegyház és tizenhatszor fért volna el benne a bécsi Stephansdom.

A Kristálypalota belülről

A már említett „korai környezetvédők” az épület elbontása mellett kiharcolták azt is, hogy az építkezés miatt egyetlen fát se vágjanak ki a nevezett területen. Ezt a kívánságot úgy teljesítették a kivitelezők, hogy az épületen belül eső hatalmas ősfákat padokkal vették körül, így a kiállítási palota mintegy ezek üvegházaként működött. A fák védelmét olyannyira komolyan vették, hogy az először lapos tetősre tervezett épületet dongaboltozatossá alakították át egy öreg szilfa miatt, mely máskülönben nem fért volna el az eredetileg elgondolt födém alatt.

Legközelebb bemutatjuk a kiállításon szereplő magyarokat.

Forrás: Gál Vilmos: Világkiállító magyarok 1851–2000
Megjelent a Holnap kiadó gondozásában