Õsi magyar harcmodor

Csütörtöki sorozatunk: tanulságok sakklépésben
Papp Márió
mesterjelölt rovata

A „félelmetes” puszta szó. Vajmi keveset ad vissza abból a végítélet-előhírnökségből, abból a sorsszerű iszonyatból, amit egy lovagcsapat az útjába kerülőkben kelthetett.

A zászlók habzó kavargása, a vértek vakító csillogása, az az utánozhatatlan szag: a vér, a veríték és a lovak tajtékja ahogy elkeveredik, amitől az ember lélegzete szó szerint is eláll. Szóval a látvány, a kellékek, a körítés: minden csak fokozta és hangsúlyozta a bizonyosságot – maga a hatékony akarat közeledik. És ez az akarat már döntött is afelől, hogy mit fog tenni.

Aki nekitámad, halálfi a az. Fejjel megy a falnak, karcolást sem ejt a ragyogáson. Aki helyben várja be őket, az legázoltatik, még csak meg sem döccen rajta a halálosan fenséges vonulás. Mit lehet hát tenni ellenük? S lehet-e egyáltalán tenni bármit is?

Nos, ez az a bravúrtrükk, amit ősi magyar harcmodornak neveznek és e néven félve tisztelnek az egész világon. Nekirontani a megingathatatlan falnak, s épp csak egy villanással azelőtt, hogy halálra zúznánk magunkat rajta, megfutamodni. S az utánunk kapó élő tömb fellazul, szétzilálódik. Aki sebezhetetlen volt szemből, védtelenné válik oldalról és hátulról. Nehezebb, merevebb, lassabb. A súlyban is mérhető fölény tehetetlen tömeggé változik. Kiszolgáltatottá. És következhet a második felvonás. Lecsapni és felszámolni. Könnyeden, egyenként, szinte mintha játszanánk.

L. Prokes művészi végjátéka a lehető legegyszerűbben mutatja be, hogy is megy ez. A csak szemre kicsiny sötét haderő óriási és (úgy tűnik) megingathatatlan fölényben van. Egységes ugyanis! Míg a mi csapatunk mintha szétesett volna. Ha a királyunk a sötét gyalog után veti magát, lemarad. Ha a saját bakánkat erőltetnénk előre, a sötét uralkodó prédájává válna. Nem segíthet itt már más, csak az ősi magyar harcmodor. Rontsunk neki a magabiztos ellenfélnek!

1, Kc8! Kc6 2, Kb8 Kb5 (Kényszer, mivel 2, – h5 3, a6 után már elkésne a világos pór lemészárlásáról.) 3, Kb7 Kxa5 (Ez is kötelező, hisz már-már fedezzük gyalogunk útját. Ám most, épp mielőtt halálra zúznánk magunkat, irányt változtatunk!) 4, Kc6 h5 5, Kd5 és éppen időben vagyunk! Fellazult, védtelenné vált a sötét hadrend. Oldalbakaphatjuk a magára maradt h-gyalogot. A sötét sereg egyszerűen felszámolódott. Nincs többé, amivel nyerhetne.

A sorozat további részei:
Amiről Voltaire megfeledkezett
Mit jelent a moaré?
Maga oda szúr, ahova néz?

Forrás: Egy pornográf történet – tanulságok sakklépésben
Megjelent a Flaccus kiadó gondozásában