Több mint 4 millió négyzetméteren végeznek régészeti feltárásokat

Mint ismertetésében elmondta, a magyarországi régészeti kutatás legnagyobb intézményeként számontartott szakszolgálatot, amely 2007 áprilisában kezdte meg működését, azzal a céllal hozta létre az Oktatási és Kulturális Minisztérium, hogy a korábban területileg széttagolt, sokszor a beruházásokat látszólag késleltető régészeti stábokat összefogja, egységesen irányítsa. Így a kulturális tárca valóban nemzeti kulturális örökségként tudja kezelni a régészeti leleteket, s hatékony szolgáltatást nyújthat a vállalkozói szektor számára.

A KÖSZ feladatait taglalva Virágos Gábor kitért arra, hogy 2007 áprilisától az intézmény minden esetben köteles elvégeztetni a feltárandó terület lőszermentesítését. Eddig 80 nagyobb méretű, többségükben a II. világháborúból származó robbanószerkezetet és lövedéket hatástalanítottak. E “lőszertérkép” alapján megállapítható, hogy melyek voltak Magyarország “legfrekventáltabb” háborús övezetei.

Mint Virágos Gábor rámutatott, az öt legnagyobb projekt keretében – az M6-os, az M43-as, M86-os, az M4-es és az M3-as nyomvonalán végzett ásatások során – összesen 112 lelőhelyet tártak vagy tárnak fel. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-vel (NIF) kötött szerződések alapján 2009 december végéig befejezendő feltárások összterülete meghaladja a négymillió négyzetmétert.

A legérdekesebb leleteket ismertetve a KÖSZ főigazgatója beszélt a Bátaszék mellett az M6 autópálya építkezése kapcsán felfedezett 7 ezer éves újkőkori településről és temetőről. Magyarázata szerint a település a neolitikum utolsó szakaszából való, s az úgynevezett lengyeli kultúra népe lakta. (A népcsoportra utaló első lelőhelyet a XIX. században a tolnai Lengyel község mellett fedezték fel.) Eddig mintegy 1200 sírt fedeztek fel: a település egykori lakosait családi csoportokban temették. Ezek zsugorított temetkezések, a magzati pózban lévő elhunyt mellé edényeket helyeztek, amelyekben a túlvilági létre szánt ételekkel-itallal látták el az elhunytakat. Sok kultikus tárgyat, csiszolt és hasított kőeszközöket, csont- és agancsfejszét, valamint export útján idekerült földközi-tengeri kagylókból készült nyakláncot, karkötőt, fülbevalót is találtak.

A neolitikus település egykori lakói 25 méter hosszú, 9-10 méter széles, sátortetős cölöpházakban laktak. A 20-30 centiméter átmérőjű cölöpök közét gallyakkal fonták be, majd kívül-belül betapasztották agyaggal. Az elmúlt 7 ezer év alatt a szerves anyag megsemmisült, mára csak a cölöplyukak árulkodnak a házak alakjáról és arról, hogy többségükben két helyiségből álltak.

A KÖSZ főigazgatója beszélt a Fejér-megyei Baracson előkerült portikuszos villaépületről, amelynek ugyan nem maradtak meg felmenő falai, ám a feltárásból előkerült freskómaradványok alapján gyaníthatóan egy római villagazdaságot fedeztek fel. Előkerült a környéken egy másik villa is, s a régészek naponta mintegy 80 római kori pénzérmével gyarapítják a leletanyagot.
Paks területén egy XVI. századi település maradványait tárták fel.

“Nem mondhatom, hogy ez egy mezőváros, mert egyelőre nem tudtuk azonosítani, de a mérete alapján városias település lehetett. Azért nagyon izgalmas ez a régészeti helyszín, mert az egykori település java beleesik az autópálya nyomvonalába. Benne van a középkori templom a mellette lévő temetővel, valamint a település magja házakkal, s minden egyébbel” – hangsúlyozta Virágos Gábor, hozzátéve, hogy ezen a környéken került elő a XIII.-XIV. századi bécsi dénárokból álló kincslelet.

Ismertetése szerint Paks határában került elő egy ritka elrendezésű kelta temetkezés is: két pajzzsal fedték le a harcost, ami nagyon ritka.

Virágos Gábor kitért a héten a Csongrád-megyei Óföldeákon előkerült késő bronzkori leletre is. Mint mondta, tipikus bronzkori tárgyakról van szó – karperecekről, sarlódarabokról, lándzsáról, illetve egyéb töredékekről – több tucat darabról.