Legendás rockfesztiválok II.

Miskolc

Az első és sokáig egyetlen magyarországi rockfesztivált 1973. június 10-én rendezték Miskolcon. A miskolci fesztiválra a nagy amerikai rendezvények első éve (1967) után fél évtizedes fáziskéséssel került sor, abban az időszakban, amikor Nyugaton éppen véget ért a nagy fesztiválok korszaka. Magyarországon Miskolc egyedül töltötte be Monterey, Woodstock, Altamont és Watkins Glen szerepét, vagyis egyszerre volt ígéretes kezdet, csúcspont, legnagyobb tömeget vonzó esemény és keserű, botrányos befejezés.

A sajtóban a mai napig „kis magyar Woodstockként” emlegetik, bár a fesztivál idejére a hippikorszak gyakorlatilag véget ért, a miskolci közönség soraiban nemzedéki öntudatot, közös összetartozás-élményt már nem lehetett találni. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a hetvenes évek elején a magyar rockzenészek (és közönségük) körében egy generációváltás zajlott le. Feloszlott az Illés, a Metro, átalakult az Omega, ami továbbgyűrűzve szinte minden élvonalbeli együttesben gyökeres személyi és zenei változásokat eredményezett. Ennek következtében Miskolcon a fellépő zenészek (és közönségük) szinte minden rendszer és stílus szerinti válogatás nélkül követték egymást. A színpadon és a nézőtéren jelen voltak a beat, a progresszív hippi rock és z 1970-es évek trendi popegyütteseinek képviselői és rajongóik.

A miskolci fesztivál ötlete Tolcsvay Bélától származik, akit miskolci ismerősei meggyőztek arról, hogy az ország akkori második legnagyobb városa nem lehet meg „korszerű ifjúsági park” nélkül. Mivel a városi tanács erre nem tudott (nem akart?) elég anyagi forrást fordítani, Tolcsvay egy rockfesztivál szervezésében látta a megoldást, amelynek bevételei nagy mértékben hozzájárulhatnak a beruházás megvalósításához. Mozgósította a zenésztársadalmat, és ennek eredményeként sikerült 14 együttest, 2 szólistát és 3 lemezlovast (Dévényi Tibort, Keresztes Tibort és B. Tóth Lászlót) rávennie a fellépésre.

A fesztivál helyszíne a DVTK-stadion volt, a sportklub elnökét ugyanis szintén sikerült meggyőzni a kezdeményezés ígéretes voltáról. A szuperkoncert mindenesetre csak egy napra kapott hatósági engedélyt, ráadásul a miskolci polgárok éjszakai nyugalmát sem volt szabad megzavarni, így délelőtt 10 és este 9 óra között kellett lebonyolítani a korszakos jelentőségű eseményt. A rendezvény rendjének biztosítása szakértő kezekbe került, ugyanis a sportpálya körüli futópályán kutyás rendőrök és ifjúgárdisták választották el a közönséget a zenészektől.

A fellépők névsora: Ex Vér, Theatrum, V’73, Nonstop, M7, Delhusa Gjon, Neoton, Mini, Syrius, Corvina, P. Mobil, Generál, KITT-Egylet (Koncz-Illés-Tolcsvay), Bergendy. A 20 ezer főnyi közönség az esti kényszerű befejezés előtt már kezdett volna „woodstocki” hangulatba kerülni, a Bergendy fellépése alatt néhányan berohantak a pályára, de a rend éber őrei megfékezték a rendbontást, a renitenskedőket gyorsan elvezették („diósgyőri csata”). Komolyabb és keserűbb következményei lettek viszont Bródy János miskolci „alakításának”, amelyből országos botrány kerekedett, és az évtized hátralévő részében el is vette az illetékes elvtársak kedvét a „fesztiválosdi” folytatásának engedélyezésétől. Bródy ugyanis a KITT-Egylet műsora közben a színpadról cikizni kezdte a rendőrséget: „voltak, akik már tegnap lejöttek Miskolcra, és nem volt hol aludniuk, padokon, az Avas oldalában akarták tölteni az éjszakát. Részükre a rendőrség szállást biztosított.” Ez annyira kiverte a hatósági biztosítékot, hogy az ügynek fejleményei lettek, büntetőeljárás, letiltás, stb.

Jellemző az „illetékesek” hozzáállására, hogy (bár a szervezők természetesen elküldték a meghívókat) a miskolci fesztivál nem keltette fel sem a Magyar Rádió, sem a Televízió érdeklődését, a Hungarotonról nem is beszélve. Pedig Magyarországon akkor még lényegesen egyszerűbb lett volna a jogdíj-kérdéseket egyeztetni, mint Nyugaton, csakhogy éppen a szórakoztatóipar állami monopóliuma miatt nem volt igazán senki sem érdekelt egy valószínűleg hatalmas üzleti sikert hozó film és nagylemez(ek) elkészítésében. Így maradtak a nyomtatott sajtó beszámolói és egy néhány perces amatőr filmfelvétel.

Az „őszinte, kőkemény rock” tündöklése és bukása

Nem csoda, hogy a miskolcihoz hasonló rendezvényre a hetvenes években már nem kerülhetett sor, 1980-ig kellett várni egy olyan koncertre, amely megérdemli a „rockfesztivál” elnevezést, ez pedig az úgynevezett „fekete bárányok” (Bizottság, Beatrice, Hobo Blues Band, P. Mobil) legendás hajógyári-szigeti fellépése volt. A „csöves generáció” bálványainak sztárparádéjára 1980. augusztus 23-án került sor. A koncertet az Express utazási iroda szervezte, „élő magazin a rock jegyében” reklámszlogennel. Ez a „fesztivál” azonban csak félnaposra sikeredett, ugyanis délután 4 és este 10 óra között „szórakoztatták” a 25 ezer főnyi közönséget. Itt a rendőrség nem kívánt konfrontálódni a kemény rockerekkel, a biztonságra kizárólag ifjúgárdisták ügyeltek. Szerencséjükre a csöves közönség inkább a zenével foglalkozott, balhé, rendbontás nem történt. A leghangosabb szóváltásra Nagy Feró és a keverőpultot felügyelő technikus között került sor, akinek gyenge teljesítménye miatt többször neheztelését fejezte ki a „Nemzet Csótánya”.

Bizottság a „bárányok” koncertjén

A „bárányok” sikerén felbuzdulva a nyolcvanas években, a rohamosan puhuló diktatúra egyre engedékenyebb légkörében futószalagon követték egymást a rockfesztiválok. A csúcspont az 1981-es esztendő volt, amikor egyetlen nyáron négy jelentős fesztiválra került sor. Dorog, Kecskemét, a Szelidi-tó és ismét a Hajógyári-sziget voltak a helyszínek. Az utóbbi volt a legnagyobb szabású buli Szakszervezeti Fesztivál néven, a rockzenészek újonnan alakult érdekvédő egyesülete rendezésében.

Ezúttal a különböző generációk és stílusok ismét békésen összekeveredtek. Fellépők: Bergendy, P. Box, Kati és a Kerek Perec, Skorpió, Edda, KFT, Korál, Mini, Saturnus, V’Moto-Rock, East, P. Mobil, Hobo Blues Band, Karthago, Hungária, vendégként Presser Gábor, Benkő László, Som Lajos. Műsorvezető Bródy János. Egyedül a Beatricét hagyták ki a buliból, ami kiváltotta Nagy Feró sértődését, és a sok vihart látott zenekar feloszlatásához vezetett. Állítólag a fellépésre készülő Feró csak a szigeten értesült Presser néhány kelletlen megjegyzéséből, hogy a szakszervezet nem veszi fel tagjai közé, sőt a produkciójára sem tartanak igényt. Erről a rendezvényről dokumentumfilm is készült Egy nap rock címmel, amelyből kiderül, hogy itt fesztiválhangulatnak nyoma sem volt, a fellépő zenészek a nap nagy részét egymás kritizálásával és veszekedéssel töltötték, ami persze az igen vegyes összetételű közönség előtt sem maradt titokban. A filmből az is egyértelműen kiderül, hogy az idő ekkor már a csöves generáció felett is kezdett eljárni.

A rockzenei elit rendezvényeivel szemben a nyolcvanas években már helyet kaptak alulról jövő, öntevékeny, ellenzékinek számító kezdeményezések is, elsősorban a punkzene frontján. Ezzel kapcsolatban a Total ’85, Total ’87 és Total ’88 fesztiválokat kell megemlíteni, amelyeket amatőr zenekarok részvételével, alacsony költségvetéssel bonyolítottak le.

Jelen időben

A szabadtéri rockfesztiválok igazi virágkora (ami a mennyiséget illeti) Magyarországon a rendszerváltozás után, a 90-es években köszöntött be, amikor végleg elhárult minden adminisztratív akadály a szórakoztatóipar elüzletiesedése előtt, az állam pedig végképp kivonult a fesztiválok szervezéséből, ami élelmes üzletemberek kezébe került. Ez bizonyos mértékig továbbra is a zenei szempontok háttérbe szorulását jelenti, azzal a különbséggel, hogy a politikai szempontok helyett a gazdasági érdekek diktálnak. Egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek a szervezők a vendéglátásra, ami a fesztiválok meghosszabbítását eredményezi, ugyanis minél tovább tartózkodik a vendég egy helyen, annál többet fogyaszt.

Kétségtelen, hogy a jelenlegi magyarországi rockfesztiválok között a Sziget Fesztivál a legjelentősebb. 1993 óta rendezik meg a Hajógyári-szigeten, gyakran változó elnevezéssel (Diáksziget, Eurowoodstock, Pepsi Sziget). A legnagyobb újdonságot a külföldi (elsősorban alternatív zenében utazó) sztárok rendszeres felléptetése jelenti. Itt már nagy szerepük van a zenétől független programoknak is, pl. színház, civil fórumok, stb. A Sziget-jelenséget szociológiai szempontból elemző kutatók kimutatták, hogy a látogatók körében minden évben növekszik a középosztályhoz tartozó fiatalok aránya („a középosztály szigete”), ami természetesen a szervezésre is visszahat.

Egyéb jelentős rendszeres fesztiválok: VOLT Fesztivál (Sopron), Mezőtúri Sör- és Rockfesztivál, Magyar Sziget (Verőce-Kismaros), Hegyalja Fesztivál.

D. F.

A sorozat első része: