475 éve végezték ki „az utolsó inkát”

"A Kormányzó halálra ítélte Atahualpát azért az árulásért, amelyet elkövetett. Az ítélet megégetésre szólt, hacsak fel nem veszi a keresztény vallást. Kihozták Atahualpát, aki a térre érve azt mondta, szeretne megkeresztelkedni. A Kormányzó megengedte ezt, ezért nem elevenen égették el, hanem a egy póznához kötözték és megfojtották. Ez volt ennek az embernek a végzete, aki oly kegyetlen volt. Nagy bátorságról tett tanúságot és nem mutatott semmi érzést" - írta az egykorú spanyol krónikás arról az 1533. augusztus 29-i napról, amikor a spanyol hódítók kivégezték az utolsó nagy inka uralkodót.
A Dél-Amerika nyugati részén fekvő Inka Birodalom mintegy egymillió négyzetkilométerre terjedt ki, fénykorában magába foglalta a mai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile több részét. Kecsua népén a korlátlan hatalmú, isteni származásúnak tartott inka uralkodott. Végzetét a kondáslegényből lett Francisco Pizarro y González (1478-1541) jelentette, aki unokatestvére, az aztékok kincseit megszerző Hernan Cortés (1485-1547) példáján felbuzdulva indult embereivel a Panamától délre fekvő földek meghódítására. Az arany országáról, El Doradóról szóló színes meséi nyomán V. Károly császár (spanyol királyként uralkodott 1516-1556 között) nemessé tette és a meghódításra váró gyarmat kormányzójává nevezte ki. (“Peru főkapitánya és kormányzója”)
A 162 gyalogos és 62 lovas konkvisztádor szerencséjére a hódítók egy trónviszály közepébe csöppentek: az előző inka, Huayna Capac fiai vívtak véres harcot a hatalomért, amelyből 1532 elején Atahualpa került ki győztesen. A felfordulás közepette szinte akadálytalanul jutottak el a birodalom szívébe, ahol az inka 1532. november 16-án 4000 kőbaltás harcosa között fogadta őket. A spanyolok tábori papja hosszú szónoklatban felszólította Atahualpát, hogy legyen kereszténnyé és vesse alá magát a pápának és V. Károlynak.
Az inka a hosszadalmas teológiai fejtegetéseket nem értette, de a beszéd velejét annál inkább, és felháborodásában a földhöz vágott egy imakönyvet. A szentséggyalázás miatt Pizarro támadást vezényelt, a tűzfegyverektől megrémült harcosok nagy részét lemészároltak, Atahualpát foglyul ejtették.
Alkudozás kezdődött a váltságdíjról, az inka bármennyi kincset ajánlott fel, a spanyolok kevesellték azt. Végül abban maradtak: két szobát ezüsttel, egyet pedig arannyal töltet meg addig a vonalig, amit egy felemelt karddal húznak a falra. (A szoba hossza 6, 7 szélessége 5, 2 magassága 2, 45 méter volt.) Atahualpa állta a szavát, a teméntelen kincset összehordták, Pizarro azonban nem: mivel Atahaualpa börtönéből az ellenállásra felszólító üzenetet csempészett ki, testvére meggyilkolása, a spanyolok elleni összeesküvés, többnejűség és bálványimádás címén halálra ítélték és 1533. augusztus 29-én kivégezték.
Atahualpa
A spanyolok ezek után kirabolták Cuzcot, az inka fővárost, majd a lakosság pacifikálása érdekében megkoronázták az uralkodó család egyik tagját, Tupac Hualpa-t. Az ő egyik utóda, Tupac Amaru hamarosan fellázadt a spanyol bábállami státusz ellen, de 1572-ben vereséget szenvedett, és ezzel az Inka Birodalom története véget ért. Érdekesség, hogy Pizarro és Atahualpa katolikus hitre tért rokonai később többször házasodtak egymással, leszármazottaik állítólag még ma is élnek.
Pizarro 1535. január 18-án megalapította az új perui fővárost, Ciudad de los Reyest, a mai Limát. A hírhedt konkvisztádort 1541-ben egyik fellázadt alvezére végeztette ki.