A világ legnagyobb luxus-óceánjárója

A közelmúltban a National Geographic Channel bemutatta a szuperhajót. A Freedomot, amely gyorsan suhan tova az éjszakában csaknem hétszázötvenezernyi tündöklő lámpa fényében fürödve. Carlos Pedercini kapitány feladata, hogy a csaknem hatezer utassal együtt biztonságban körbehajózza a Karib-tengert. A hajót úgy tervezték, hogy szinte bármekkora vihart átvészeljen. De az elmúlt évek során a természet nem egy luxus-óceánjáró útját keserítette már meg. A csúcstechnikájú meteorológiai berendezések és a folyamatos figyelőszolgálat segítségével a kapitány igyekszik távol tartani a hajóját valamennyi váratlan időjárási jelenségtől.

Szórakozás

Sok más óceánjárótól eltérően a Freedom valamennyi úszómedencéje édesvízzel van feltöltve, összesen négyszáznyolcvanezer literrel, melyet a hajó saját sólepárló üzemében állítanak elő. Naponta kétmillióhétszázezer liter tengervíz sótalanítását végzik itt el.

A hajón található számtalan újdonság biztosítja a jó hangulatot. A Freedom H2O aquaparkja egyedülálló

a maga nemében, továbbá ez a hajó büszkélkedhet az első konzolos jakuzzikkal, melyek a tizenegyedik fedélzetről lógnak be az óceán fölé.

A világ első fedélzeti hullámszimulátorát szintén a Freedom mondhatja magáénak. A szörfgépen óránként több mint száztizenháromezer liter víz folyik át.

A királyi promenád teljes hosszában átível a hajó közepén. Tizennégy üvegfalú lift is tartozik hozzá. A promenádon annyi sok üzlet és bár található, mintha csak egy kisvárosban lennénk. Az ötös fedélzeten helyezkedik el, és mindenki ezt tekinti a hajó szívének.

Élelemtömeg

Az étkezés messze a legfontosabb kérdés a vendégek számára – meséli a hajó egyik igazgatója. Egyszer valaki telefonon érdeklődött a lehetőségekről, én pedig felolvastam, hogy reggeli hattól tizenegyig, ebéd déltől négyig, aztán uzsonna, és talán egy órát kifelejtettem, mire azonnal lecsapott, hogy „és négytől ötig?”

promenád

Több mint ötszáz tonnányi élelmiszert rakodnak be. Miután kifutnak a tengerre, több lehetőség nincs a készletek feltöltésére, mert a hajóknak szigorú törvények tiltják, hogy más ország kikötőiben élelmiszert vételezzenek vagy rakodjanak ki. Így tehát amire csak szükség lehet az út során, azt indulás előtt kell beszerezni. A berakodásra Miamiban alig pár óra van.

A Freedom rendes ellátmánya hétezer kiló marhahús, huszonkétezer friss tojás, háromezer-háromszáz kiló saláta, ezerhatszáz kiló hagyma és hatezer-nyolcszáz kiló krumpli. És ez csupán töredéke a teljes élelmiszerrendelésnek.

Kétszázötvenen a konyhában

Kétszázötvenen dolgoznak a hajó konyháján. A több mint egymillió dollár értékű alapanyag a hajókonyha mélyén alakul át fényűző bankettekké. A szigorú egészségügyi előírásoknak megfelelően a konyhába kizárólag az ott dolgozók léphetnek be.

Naponta hetvenezer tál ételt és tizenötezer desszertet kell szervírozni. És milyen a séfek dolga, amikor hétezer homárfarok a vacsora? Persze nem mindenki van oda a homárért. A főszakácsot például ezerötszáz külön kívánsággal is megkeresik egy szilveszter éjszakán a makarónitól a curryig.

Azt látni, hogy a vendégek egyik táltól a másikig vonulnak, úgy megpúpozva a tányérjaikat, amennyire csak lehetséges. Ennek a sok ételnek a nagy része aztán megy a kukába.

Van olyan, hogy két személyre öt hamburgert rendelnek, öt pepperónis pizzával. Hogy aztán egy falatot se egyenek az egészből.

Jössz összeszedni a maradékot – meséli egyikük – és minden ott van kirakva a folyosóra. Csak viccből rendelték, mert hogy ingyen van.

Az alkohol nem fogyhat el

Az emberek szeretnek mulatni, és ezt muszáj figyelembe venni egy luxusút előtt. Ha mondjuk üvegenként öt pohár pezsgővel számolunk, akkor ott vagyunk, hogy legalább ezer üvegre van szükség. Ha a raktárkészlet kifutna a tartalékból, az kellemetlen volna. A hajózási törvények tiltják, hogy a kikötőkben szeszt vásárolhasson, ezért ilyenkor nincs más megoldás: a flotta egy másik hajóját kell megkeresnie, hátha van fölöslegük. Megszervezni a találkozót egy másik hajóval, majd készleteket átrakodni szintén komoly kihívás. De hogy elfogyjon az alkohol az egyszerűen nem fordulhat elő.

Mi lehet az, amiért egy luxushajó sem „fenékig tejfel”? Egy tizenéves fiatal adja meg a választ: „Ez a hajó annyira tipikusan amerikai: tizenhét évesen háborúba küldenek, de amíg nem vagy huszonegy, egyetlen nyavalyás sört sem ihatsz meg.”

Saját tévéállomás, saját fotósok

A hajó tévéállomásának csapata egész nap forgat a fedélzeten a különféle eseményekről. A kész műsort a hajó valamennyi lakosztályában meg lehet tekinteni.

Már mindent láttunk, ami csak elképzelhető – meséli a vezetőoperatőr. – Az emberek képesek pucérra vetkőzni, ledobni a parókájukat és olyasmiket megtenni egy rakás ember előtt, amit odahaza soha nem tennének.

Ha egy család ilyen vakáción vesz részt, természetesen fényképekre is vágyik. A hajón hatnál is több hivatásos fényképész igyekszik valamennyi pillanatot megörökíteni – alkalmanként nagyjából húsz amerikai dollárért. Egy út során körülbelül harmincezer fénykép készül, melyeket a hajó saját laborjában hívnak elő, hogy alig pár órával később már meg is lehessen vásárolni őket.

Gépészet, biztonság

Hat darab, Wartsila 12V46-os dízelmotor hajtja, méghozzá meglehetősen gyorsan: akár negyvenkét kilométer per órás sebességgel. A gépészek a hajó egyik legjobban őrzött részlegében, az irányítóteremben dolgoznak. Az irányítóterem a Freedom igazi erőműve, amely szigorúan elzárt területnek minősül. A hajó valamennyi gépészeti feladatát innen látják el.

A hajóra leselkedő legnagyobb veszély nem a rossz időjárás, hanem a tűz. Itt minden annyira fényérzékeny, hogy még egy fényképezőgép vakujának villanása is lezárná a rendszert. A hajó óránként tizenegy tonnányi üzemanyagot képes felhasználni. Egyetlen eltévedt szikra komolyabb tragédiát lenne képes okozni, mint egy hurrikán.

Egy esetleges vészhelyzeti evakuáláshoz a hajó stratégiai pontjain elhelyezett harminc nagyméretű életmentő csónak, továbbá hetvennyolc felfújható tutaj áll rendelkezésre.
Gondoskodnak a személyzet kiképzéséről, és hogy vészhelyzetben mindenki pontosan tudja a dolgát, legyen szó ütközésről, tűzesetről vagy bármi másról.

Betegség, halál

A Freedom hajóorvosa egyszer komoly helyzetben találta magát: néhány utas norovírus-okozta, rendkívül fertőző gyomorbélhurutban betegedett meg. Az egész világ tele volt a norovírus hírével. A fertőzés forrása valójában nem a hajó volt, hanem az utasok, akik kívülről hurcolták be a kórokozót.

Ha csak két ember fertőzötten jön a fedélzetre, azonnal elkezd terjedni, mivel ez egy zárt közösség. Pontosan ez történt a Freedomon. Több mint háromszáznyolcvan utas betegedett meg, és annak ellenére, hogy a Freedomnak saját laboratóriuma és sürgősségi részlege is van, két egész napot kellett egy kikötőben vesztegelnie.

A legnehezebb, amikor haláleset történik a fedélzeten. Van, hogy egy héten négy ilyen eset is előfordul, ami teljesen kikészíti a személyzet illetékes munkatársait. De még ha haláleset is történik a fedélzeten, a többi utas valószínűleg semmit nem vesz észre belőle. A cukormáznak minden áron érintetlenül kell maradnia – és egy luxus-óceánjárón még a halottak is fejedelmi ellátásban részesülnek. Saját halottasházuk van.

Ami nem látszik

A vendégekhez képest a személyzet egészen másfajta életet él a hajón. A fő folyosókat például csak különleges esetekben használhatják, helyette kijelölt átjárók és lépcsők rejtett hálózatán át kell közlekedjenek. A mátrix középpontját a hajó egész hosszában végigfutó főfolyosó foglalja el. A személyzet tagjai csak I-95-ösnek hívják, a hasonló nevű forgalmas amerikai autópálya után. Ez az út vezet a szálláshelyükig is, mely vendégmentes, nyugodt kikötőként szolgál.

A személyzet tagjai általában hat hónapot dolgoznak a hajón, amit három-négy hónap szabadság követ.

A Freedomé az egész óceán egyik legforgalmasabb mosodája. A vendégek drága kosztümöket és szmokingokat öltenek, amiket mind ki kell vasalni. Az ágyneműkkel és törülközőkkel is muszáj gyorsan végezni.

Hulladékhegyek

A hulladékgazdálkodás fontos részét képezi a Freedom belső működésének. A hajó saját hulladékfeldolgozó üzemmel rendelkezik. A szemetet gondosan szétválogatják. A fémdobozokat összelapítva tárolják, hogy később kirakodják a szárazföldön.

Az üveget összetörik, előkészítve az újrahasznosítást. Minden szilárd hulladék tárolásra kerül, míg el nem égetik vagy ki nem szállítják a szárazföldre. A tengerbe semmiféle szilárd hulladék nem kerülhet.

Biztonság

A helyzetet álruhás biztonsági személyzettel, távirányítású kamerákkal, és saját rendvédelmi egységgel igyekeznek kordában tartani. A biztonságiak szeretik kerülni a felhajtást. De mindig vannak rendbontók. Egyszer jelentették, hogy egy vendég felgyújtotta egy másik utas haját. A férfit szép csendben letessékelik a hajóról a következő kikötőben.

Epizódok

Még a legjobban szervezett hajóúton is előfordulhat, hogy valaki elveszik. Az egyik kirándulás során egy nő lekéste a hajót Jamaikában, a fedélzeten magára hagyva nyolcéves kislányát. A vendégeknek milliószor elmondják, hogy a hajó menetrend szerint tovább fog indulni, akár rajta vannak, akár nem. Ez esetben viszont a kislány anyja nélkül nem utazhatott tovább, ugyanakkor a Freedom sem fordulhatott vissza.

A kapitánynak végül sikerült letárgyalnia a jamaikai kikötői hatóságokkal, hogy egy révkalauz motorcsónakján utánuk hozzák az anyát.

Azt, hogy az utas utánuk jöjjön a motorcsónakkal, nem szokták megengedni, ez egy teljesen egyedi eset volt.

A Freedom fedélzetén igyekeztek mindent felhasználóbarátra tervezni, A programigazgatót azonban az utasok néha így is fura kérdésekkel keresik meg.

„Ha a fotókon nincs név, honnan tudjuk, melyik a miénk?”
„Ez a lépcső felfelé vagy lefelé vezet?”
„A vécét édes vagy sós vízzel öblítik?”

Egyszer egy pasas – meséli az igazgató – az első napon letelefonált a főportára, hogy valakit küldjenek le, hogy megjavítsa a mikrosütőt. Mielőtt mondhattuk volna, hogy a lakosztályokban nincsen mikrosütő, már le is tette a telefont. Végül leküldtünk valakit, aki egy szelet kenyeret talált a páncélszekrényben. A jóember a széfben próbált meg pirítóst készíteni.

Mindig lesz olyan vendég, aki nem százszázalékosan elégedett – meséli a főszakács. Bármit megadhatunk nekik: ha az ember a kisujját nyújtja, az egész kezét akarják. Ha odaadja, máris a karja kell. Ez már csak ilyen.

Forrás: National Geographic Channel
Képek forrása és további képek: about.com