Stonehenge később épült, mint eddig gondolták

A brit szigetek pogány múltjához kötődő régészeti helyszín feltárása olyan kényes téma, hogy a mostani kutatásokhoz a kormány beleegyezése volt szükséges.
A régészek az engedély szerint egy 2, 5 × 3, 5 méteres területen végezhették az ásatást. A feltárás során a kutatók elsősorban arra keresték választ, hogy valójában mikor épült a történelem előtti korból származó Stonehenge, s mi lehetett az igazi rendeltetése.
A régészeti projektet Timothy Darwill professzor, a Bournemouth-i Egyetem vezető Stonehenge-szakértője irányítja. A kutató az utóbbi években megtalálta azt a 240 kilométerre lévő helyet a dél-wales-i Preseli-hegységben, ahonnan a rejtélyes építmény egyik alapanyaga, a szürkéskék homokkő származhatott. Az a tény, hogy az egykori építők ilyen távolságra voltak hajlandóak elszállítani az alapanyagot, azt bizonyítja, hogy rendkívüli erőt tulajdonítottak a kék köveknek.
A feltárások során mintegy száz mintát vettek a kék kövek eredeti helyéből, ebből 14-et szénizotópos kormeghatározásra küldtek az Oxfordi Egyetemre. A vizsgálatok alapján Stonehenge keletkezését Kr. e. 2300-ra datálják, vagyis az eredeti kör alapját képző kék köveket 300 évvel később helyezték a helyükre, mint eddig feltételezték. (Kr. e. 2400 és 2200 közé tették az alapkőletételt, a két dátumot pedig átlagolták. A következőkben a kutatók pontosítják a kormeghatározást). A mostani kutatások azt is kimutatták, hogy Stonehenge környéke már Kr. e. 7200 körül lakott volt, azaz az első betelepülők 3500 évvel korábban érkeztek, mint eddig feltételezték
Stonehenge környékén a kutatók „abnormális számban” találtak olyan csontvázakat, amelyek igen komoly sérülés vagy betegség nyomait viselték magukon. A sírokból előkerült fogak vizsgálata pedig arra derített fényt, hogy az elhunytaknak legalább a fele nem környékbeli volt. Timothy Darvill szerint a Salisbury-síkságon lévő létesítmény gyógyközpont lehetett, ahová a betegek és sebesültek nagy távolságokból zarándokoltak el. A kutatók a kék kövek eltűnését azzal magyarázzák, hogy a zarándokok amulettként le-le véstek egy-egy darabkát.
A Kr. e 2300-as dátum érdekes módon egybeesik az úgynevezett amesbury-i íjász eltemetésének időpontjával, akinek sírjára Stonehenge-től három mérföldnyire bukkantak. A csontváz vizsgálata és a sírban elhelyezett tárgyak arra engednek következtetni, hogy az „íjász” jómódú és hatalommal bíró személy volt, aki ismerte a fémmegmunkálás fortélyait és az Alpokból, a mai Svájc területéről érkezett a Salisbury-síkságra. Az illető igen komoly térdsérülést szerzett, valamint olyan fogbetegségben szenvedett, amely potenciális halálok is lehetett. Ennek alapján Darvill arra a következtetésre jutott, hogy ez a férfi is a gyógyulás reményében érkezett.
Kapcsolódó cikkeink:
Kék kövek katedrálisa
Újabb „Stonehengekre” bukkantak
Stonehenge a „kőkorszaki Lourdes” lehetett?