„Isten büntesse meg hóhérainkat”
A forradalom győzött 1848-ban, az orosz túlerő azonban vérbe fojtotta a szabadságharcot, amely egyszerre volt magyar és európai. Október 6-án Arad összes templomában zúgtak a harangok. A szabadság katonáira emlékezünk.
Az 1848-49-es magyar szabadságharc egyik központi kérdése az volt, hogyan hozzanak létre a lehető legrövidebb idő alatt egy ütőképes magyar haderőt, amelynek esélye lehet szembeszállni az ekkor még európai nagyhatalomnak számító Habsburg Birodalommal. Cikkünkben J. Újváry Zsuzsanna történésszel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével beszélgetünk a politikai háttérről, és Nemeskürty István: 1848-49 „Kik érted haltak szent világszabadság” című könyvéből idézünk. Nem célunk az események részletes ismertetése: pillanatképek következnek a szabadságról, amelyért egy olyan hadsereg harcolt Magyarországon, ami Nemeskürty szerint „úgy volt a szó szoros értelmében internacionalista, hogy egyszersmind a legőszintébb magyar hazaszeretet vezérelte a katonákat”.
Szétszórva a honvédők
A napóleoni háborúk után az 1814. november 1-jétől 1815 júniusáig tartó bécsi kongresszuson a győztesek újrarendezték az öreg kontinens helyzetét. A Habsburg uralkodó ugyan nem kapta vissza a Napóleon által megszűntetett Német-Római Birodalmat, személyének immáron az osztrák császári titulus járt ki, de a korábbi háborúkban elvesztett területei javát visszaszerezte. Csupán Belgiumról, elő-ausztriai területekről és Galícia egy részéről kellett lemondania, az utóbbiról az orosz cár javára – mondja J. Újváry Zsuzsanna.
A hosszú, mintegy két évtizedes háborúskodás után több évtizednyi, viszonylag csendes szünet következett be Kelet-Közép-Európa politikai színpadán. Nagy háborúk ugyan nem voltak, de a magyar katonák a Habsburg Birodalom hadseregében szolgálva belső karhatalmi teendőket láttak el nemcsak magyar felségterületeken, hanem a Birodalom más részein is, főleg a peremvidékeken kirobbant belső elégedetlenségek felszámolásában. Sőt, a szent-szövetségi rendezés életbeléptéig a franciaországi megszálló csapatok között részt vettek Habsburg-haderők is,
A cikk folytatása a Figyelőnet oldalán olvasható: Folytatás
Szokatlan ólomvegyület Rembrandt híres festményén
Az Éjjeli őrjárat című Rembrandt-festmény 1642-ben készült, most a Rijksmuseum és számos kutatóintézet összefogásával vizsgálták, miként alakult a festményen használt vegyületek sorsa az idők során.
Vaskori szekér maradványaira bukkantak egy gödörben
A sérült tengelyt a korabeli Anglia lakói karóként újrahasznosították egy gödör falának megtartáshoz.
Elveszett város maradványaira bukkantak Luxornál
A nagyjából 1800 éves, a római korra datálható település a legkorábbi, amelyet Luxor keleti partján találtak.
Európa 2023-as legveszélyeztetettebb örökségi helyszínei
A miskolci Herman Ottó Múzeum épülete és a budapesti Memento Park is felkerült Európa legveszélyeztetettebb örökségi helyszíneinek listájára, amelyről hét helyszín bekerülhet majd az Europa Nostra és az Európai Beruházási Bank Intézet veszélyeztetett európai örökségek megmentését segítő programjába.
Régészeti feltárások tanúskodnak Kecskemét ezer évvel ezelőtti lakosairól
Írásos emlékek a 14. század közepétől említik a mezőváros Kecskemétet, de a régészeti feltárások azt támasztják alá, hogy a terület már ezer éve is lakott hely volt, és szerepe már az Árpád-korban is jelentős lehetett - tudatták a Kecskeméti Katona József Múzeum régészei az MTI-vel.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
